Huszadik század - történelem jelenidőben

Wekerle miniszterelnök január 7-éig maradt Bécsben s ez alkalommal a „Zeit” czímű ujság egy munkatársa felkereste a miniszterelnököt, a ki a következőkép nyilatkozott bécsi útjáról:

— Mint minden esztendőben tenni szoktam, az idén is fölhasználom az évfordulót, hogy az uralkodóház tagjainál, valamint egyes diplomatáknál látogatást tegyek. Ma délelőtt fogadott Ferencz Szalvátor és Lipót Szalvátor királyi herczeg, délután Rajner királyi herczeghez megyek, holnap pedig a többi királyi herczegnél és herczegnőnél teszek látogatást.

Természetesen megragadom az alkalmat arra is, hogy audiencziára jeletkezzem a királynál, továbbá fölkeresem majd az osztrák kormány tagjait és Aehrenthal báró külügyminisztert.

Téves az, hogy ha a mostani bécsi tartózkodásomnak különös politikai jelentőséget tulajdonítanak. Azok a hirek, hogy most aktuális kérdésekben, mint például a katonai és a bank-kérdésben döntés volna várható, teljesen tévesek.

Ezideig még meg sem kezdődtek a tárgyalások eme kérdésekről, sőt még instrukcziót sem adtunk ilyenféle tárgyalásra. Teljesen téves volna, ha azt várná valaki, hogy például a bank-kérdésben csak úgy egykönnyen megkezdődhetnek már a miniszterek között is a tárgyalások. Szükséges előbb okvetlenül, hogy a hivatott tényezők, a mi azt jelenti, hogy a szakreferensek előzetes tanácskozásra üljenek össze és formálisan, valamint érdemlegesen is meghányják-vessék a kérdést. Ezekre a konferencziákra azonban még máig nem adtunk semmiféle instrukcziót.

Mostani látogatásom Bécsben egyedül arra szolgál, hogy látogatásokat tegyek. Téves az a föltevés is, hogy bécsi tartózkodásom a szerbiai eseményekkel van összefüggésben. Nem az én gondoskodásom körébe tartoznak ezek a kérdések. Egyébként pedig amennyiben a szerb parlamentben lefolyt vita a helyzetet kiélesítette, Aehrenthal báró külügyminiszter már intézkedett, hogy a szükséges lépések megtörténjenek.

Egy másik ujságirónak a következőket mondta a miniszterelnök:

— Bienerth báróval általános politikai természetű dolgokról tanácskoztam, a melyek most aktuálisak. A bankkérdésről is szó volt és abban egyeztünk meg, hogy meg fogjuk kezdeni. Ebben a kérdésben már legközelebb jegyzékváltás indul meg az osztrák és a magyar kormány között. Pozitiv megállapodásokról ez idő szerint természetesen még nem lehet szó.

Ami a Romániával való kereskedelmi szerződési tárgyalást illeti, a magyar kormány ama határok közt, a melyeket a magyar pártviszonyokra való tekintet szab neki, készségesen hozzá fog járulni a tárgyalás kedvező befejezéséhez. A szeszadó dolgában Wekerle miniszterelnök most az eddiginél több előzékenységgel találkozott.

A bankkérdés tárgyalásának megkezdéséről egy bécsi lapnak, a „Neues Wiener Tagblatt”-nak tudósítójával beszélgetett Wekerle Sándor miniszterelnök. A hosszas beszélgetés folyamán a miniszterelnök igen részletesen nyilatkozott erről a kérdésről; nyilatkozatainak lényege a következő:

A tárgyalás módjára nézve a magyar és az osztrák kormány megegyezett; a szóbeli meggállapodásokat irásba foglalják és jegyzék alapjában kicserélik. A benk-kérdés megoldását előkészítő szakbizottság tagjai lesznek: Wekerle miniszterelnök, Kossuth Ferencz, Popovics államtitkár, Jorkasch-Koch, az osztrák pénzügyminisztérium és Mataja, az osztrák kereskedelmi minisztérium vezetője s a két kormánynak három-négy megbizott tisztviselője. A tárgyalást január második felében kezdik és február végéig befejezik. Az üléseket fölváltva, Bécsben és Budapesten tartják.

E bizottság elé mindkét kormány alternativ javaslatokat fog terjeszteni és mind a két kormány meg fogja jelölni azt a legszélső határt, a melyen túl nem egyezkedhetik. A magyar kormány azt tartja szem előtt, hogy a bank és pénzügy terén a paritás teljesen érvényesüljön, azaz azt óhajtja, hogy úgy a rang, mint az érték tekintetében egyenlő bank-dualizmus jöjjön létre.

Ez alatt egy kartellbank megteremtésének lehetősége értendő; ehez már nemcsak Apponyi Albert gróf és Kossuth Ferencz járult hozzá, hanem a teljes bank-önállóság agitátorai: Justh Gyula és Holló Lajos is. Lehetséges, hogy a magyar kormány első — de semmi esetre sem utolsó — ajánlatának a kartellbank lesz az alapja. A magyar kormány tudja, hogy ezt az ajánlatot komolyan ellenezni fogja úgy az osztrák kormány, mint az Osztrák és Magyar Bank, — a negyedik faktornak, az uralkodónak azonban nincs ellene kifogása.

Ez a terv azonban, ha sok tekintetben módosítják is, alkalmas arra, hogy egy minden tekintetben elfogadható kompromisszum létrejövetelét elősegítse. Kevésbbé czélszerű volna az a megoldás, a melyet Lánczy Leó, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnöke ajánlott és a mely szerint a bank-szabadalmat csak a kereskedelmi szerződések lejártáig, 1917-ig hosszabbítanák meg. Ily rövid lejáratú egyezségre a bank épen nem hajlik.

A bécsi lap szerint remélhető, hogy sikerülni fog a kompromisszum a nélkül, hogy akár a pénzügyekben, akár a parlamenti életben megrázkódtatásokat okozna.