Kis gazda rovat

Az almozásról

A napi munka bevégeztével az állatoknak pihenésre van szükségük.
A jó almozás a pihenés előmozdításához sokban hozzájárul, nagy jelentősége van az almozásnak különösen az igavonóknál, melyeknek a teljes pihenés mulhatatlanul szükséges, mert ennek hiányában időelőtt munkaképtelenekké válnak. Egy jól elkészített nyughelyen hamarabb piheni ki magát az állat.

Ha az ürüléket — okszerűen — elegendő alom-anyaggal keverjük, jobb és értékesebb trágyát nyerünk. A tisztátalan istálló, nedves, piszkos fekvőhely nemcsak kényelmetlen, de egészségtelen is állatainkra; már pedig egy-egy igavonó sokkal nagyobb értékkel bir a gazdára, semhogy előtte közömbös lehetne állatai izomereje, egészségi állapota és hasznavehetősége s ezért nem riadhat vissza a bővebb almozástól, melylyel istállóját és állatait a beszennyeződéstől is védheti.

A gazda az almozásnál tartsa szem előtt, hogy folyton istállón tartott állatok alá, melyek trágyatermelése több, bővebben kell almozni, mint a csak éjjelre bekötöttekre; de nem feledjük, hogy mindig kell annyi alom, hogy a vizeletet felszívja és kényelmes fekhelyet nyújtson. Hímállatra bővebben kell almozni, mert ennél a vizelet az alomra az állat alá megy. A nyári évszakban, a zöldtakarmányok idején több alom kell, mint máskor, mert ez időben hígabb az ürülék és több vizelet képződik.


Kotlóstyúk helyettesítő pulyka

Paulovits István a „Szárnyasaink” czímű lapban a következőket írja:
Egy nem nagyon fiatal (öreg jobb) nőstény pulykát mellén és hasa alatt jól meg kell fosztani a tollazattól, orrlikait némileg rummal bedörzsölni, 3-4-szer körben forgatni, hogy valamennyire elkábuljon és azután egy rosta alá tenni, mely alatt előzőleg egy-két tojást helyeztünk el.

Mindezt körülbelül 6-7 napig kell megismételni, a míg a pulyka megülősödik; az elkábítást kivéve csak első nap kell alkalmazni. Azután annyi tojást rakunk alá, a hányat eltakar.


Ha egy sor kikelt, úgy másikat teszünk alá, mert ennél az idomított pulykánál éppen az a különös, hogy a végtelenségig ül.

Naponta egyszer etetendő meg sós kukoriczával; ha esetleg hosszas ülés után nem enne, úgy szintén sós kukoriczával kell napjában egyszer megtömni. Ilyen módon bárki már karácsonyra keltethet baromfit, úgy csirkét, libát, mint kacsát és nem kell megvárni a tyúkot, a míg késő tavaszszal kotlik.

Ha valakinek tehát nincs keltetőgépje, úgy használjon pulykát és meglátja, hogy ügyes és olcsó egy költőgép az idomított pulyka.


A tyúkólak és a tojó képessége

A baromfitenyésztő mindenre gondol, a mi befolyással lehet kedvelt állatai egészségére és tenyészképességére. Újabban a tyúkólakra is kiterjed a vizsgálódók figyelme.

Ugyanegy fajta és egyforma jól tojó tyúkokat különböző ólakba tettek, s vizsgálatuk tárgyává tették, hogy egyforma takarmányozás mellett milyen ól felel meg leginkább a tyúkok természetének. az eredmény csaknem mindegyik kisérletezőnél ugyanaz volt.

Azok a tyúkok, melyek nagy kifutóval ellátott, délre nyíló félszerben, vagy jó tágas, vászonablaku deszkaólban voltak elhelyezve, sokkal többet tojtak, mint a meleg vagy fűtött kisebb ólban elhelyezett tyúkok. A kellő mozgást és levegőzést nem nélkülöző tyúkok tojásainak még a kelő képessége is sokkal nagyobb volt, mint a zárt helyen tartott tyúkokénak.

Eszerint tehát megállapított ténynek mondható, hogy a tyúkoknak szükségük van a mozgásra és a levegőzésre. Ezért legmegfelelőbb ól számukra a délre nyíló tágas félszer, melynek nyílását a nagy hidegek beköszöntével gyékényszőnyeggel vagy ponyvával fedjük be. A nyitott félszer már csak azért is előnyös, mert az ebben tartott baromfiak edzettek lesznek, az edzett baromfiaknak pedig még az ivadékaik is erősebbek és kevésbé hajlandók a baromfibetegségekre.


Fűtött, meleg tyúkólban legfeljebb a díszbaromfiakat lehet tartani, melyek még nem szokták meg a mi klimánkat. Ügyelnünk kell azonban arra is, hogy az ól léghuzamos ne legyen, mert léghuzamos ólban megbetegszenek a baromfiak. A meleg ólat pedig nem szabad trágyával védeni a hidegtől, mivel a trágya és a tisztátalanság nagyon sok baromfi-betegségnek az okozója.


A pulyka hizlalása

A kövér pulyka igen keresett árúczikk, így érdemes a pulykák hizlalásával mind intenzivebb módon foglalkozni.

A pulykahizlalásra vonatkozó tapasztalataink rendkivüli hiányosak.
Vannak tenyésztők, kik határozottan azt állítják, hogy a pulykát szűk ketreczbe fogva nem lehet hizlalni. Ezek szerint legjobb a pulykát szűk udvarba zárva jól tartani. Igy is meghízik.

Mások meg tömik.
Kukoricza- vagy árpalisztből készytenek csikokat és evvel tömik a pulykát. Ezeket a pulykákat rendesen a padláson tartják, innen hozzák le a töméshez reggel és délután és azt állítják, hogy két hét alatt ily módon csodálatosan meghiznak.

Van még egy: a dióval való tömés, melyet egy diónál kezdenek és felviszik sokra, innen megint aztán leszállítják egyre és ekkor vágják le.

Beszélnek még repczemagról is, melylyel tíz nap alatt nagyon meg lehet a pulykát hizlalni.

Egész biztos jó reczeptünk erre vonatkozólag nincs, hacsak nem akarjuk a külföld idevonatkozó tapasztalatait felhasználni. Nagyon le volnánk kötelezve, ha valaki, ki sikeresen foglalkozik pulykahizlalással, ezt lapunk számára megírni sziveskednék.