A méhek rajzásáról

A méhek rajzásáról érdekes czikket olvasunk Szilárd Gyulától a „Magyar Földmíves” czímű lapban.
Mikor a méhek valamely kasban nagyon elszaporodnak és a szűk helyen oly nagy számban már alig férnek el, akkor a népnek egyrésze bucsut mond a régi hazának s a királyné vezérlete alatt elindul uj otthont keresni. Egy-egy méhkasnak ilyen kétfelé oszlását rajzásnak, azt a népet pedig, mely a régi kast elhagyta, rajnak nevezzük. 

A rajzásnak oka a népnek elszaporodása.
A mint a méhek látják, hogy a kikelő fiatal költés mind jobban és jobban megtölti a kast, az idősebbek kezdenek a lakásváltoztatás gondolatával foglalkozni. Először is heresejteket építenek, miután a ezekbe királyné petéket rakott, heréket nevelnek, majd később anyabölcsőket készítenek és ezekben anyakirálynékat nevelnek, mihelyt az első anyasejtek be vannak födve és az öreg királyné észreveszi, nyugtalan és a petézést abba hagyja.

Természetesen ösztöne sugja neki, hogy eljött az idő, midőn régi birodalmát a hozzá vonzódó néppel el kell hagynia és e fölötti bánatának aggódó panaszos hangon ad kifejezést. Az anya nyugtalansága átterjed a méhek legnagyobb részére is, kik az öreg anyához vonzódnak, de ezeknél csak akkor lép fel a rajzási vágy, he látják, hogy ahhoz az idő kedvező és a növények virágaiban elegendő táplálékot fognak találni új otthonuk berendezésére.

Ha a kedvező alkalom elérkezett, a méhek nyugtalankodnak, majd neki esnek a lépekbe gyüjtött méznek, bőven ellátják magukat utravalóval és sebes repüléssel gyors egymásutánban seregestől hagyják el a kast. A méhes fölött nagy zümmögéssel ide-oda röpködve gyülekeznek, különösen az anyát keresik, míg végre valamely árnyas helyen, fán vagy bokron megtelepednek. Itt sorakozva készülődnek utjuk további folytatására, új lakás keresésére. 

---

Ezt az első rajt, melynél az idős, már termékeny anya van, elörajnak, vagy főrajnak hivjuk.
Kedvező időjárás mellett a kas, mely már egy rajt eresztett, nem hagyja abba a rajzást, hanem ujabb utórajzásra készülődik. A méhkasban u. i. nemcsak egy, de több, néha 20 anyasejt is van, melyeket a méhek szorgalmasan gondoznak, az első rajzás után is, és a fiatal méhekkel folyton szaporodva, ujból rajzásra gondolnak. 

Az első fiatal királyné, mely a fiatalok közül előbujik, első kötelességének tartja, hogy a kasban körülnézzen, nincsen e ott kivüle még egy másik anya is.
A mint a többi anyasejtet észre veszi, aggodó „tü-tü” hangot ád és a még kikeletlen anyasejteket minden igyekezetével elpusztítani törekszik, de a rajzani kivánó méhek ebben megakadályozzák, mire még nyugtalanabb lesz, mind erősebben kezd tütülni, miáltal a hozzá vonzódó méhekben is mind jobban megerősíti a rajzási vágyat, az anyasejtekben levő, már teljesen kifejlődött anyákban pedig félelmet kelt, úgy hogy azok nem mernek előbujni rejtekükből, csak lyukat vágnak bölcsőjükön s ezen fejüket kidugva, a méhek által tápláltatnak.

A kint levő anyának tütülésére „kvá-kvá” hanggal felelnek.
Kedvező időjárás mellett a tütülő királyné kirajzik a hozzá huzódó néppel, rajzás közben a kvákogó királynék is kibujnak néha sejtjeikből és a rajhoz csatlakoznak, melynek ilyenkor 4-5, sőt több királynéja is van, de ezeket a méheket egynek kivételével elűzik, vagy megölik. A kas kedvező időjárás mellett még harmadik, sőt negyedik rajt is bocsát ki, ezek azonban már igen gyengék, azért a gondos méhész a tulságos rajzást az anyasejtek elpusztítása által igyekszik megakadályozni. 

Ha a kas többé rajzani nem kiván, a királynék közül egyet kiválaszt, a többit elölik.
Ha az anyát a kirajzáskor baj éri, vagy királyné nélkül repülnek ki, akkor a raj visszavonul az elhagyott kasba. Az első raj rendesen a méhes közelében telepszik le, mert ezeknek idősebb, nehézkesebb királynéjuk nem szeret hosszú útra kelni.