Szinte kinematografszerű gyorsasággal bontakozik ki előttünk a repülés problémájának megoldása. Nap nap után ismétlődnek a kisérletek és alig mulik el hét, hogy egy újabb gépezet ne lépne sorompóba, vagy új tervek ne merülnének fel, de a mi a legfőbb, a „sikerek” is szépen szaporodnak.
Alig mult féléve, hogy Santos-Dumontnak azt a bizonyos döntő ugrást sikerült megtennie, egy negyedévi holtszezon daczára is, már négy repülőgép van Párisban, mely képes volt saját erejéből egy utassal kisebb-nagyobb mérékben felemelkedni.
Persze meg kell vallanunk, hogy a megoldás még igen tökéletlen. A szerkezetek roppant terjedelmesek, esetlenek, óriási erőpazarlással dolgoznak, szilárdságuk és megbízhatóságuk is igen sok kivánnivalót hagy hátra, úgy hogy a balesetek úgyszólván napirenden vannak.
Azt lehetne mondani tehát, hogy a legközelebbi haladás leginkább training-kérdés.
Meg lévén a hajtóerő, a melylyel fel lehet szállani, már most a haladás egyelőre attól függ, hogy ki tudja gépét tovább egyensúlyban tartani, a felületek mily alakja és eloszlása mellett sikerül ez könnyebben, mily befolyással van a szél nagysága és iránya különböző alak és sebesség mellett stb. A világ szeme tehát azokon a napról-napra több tapasztalatot szerző bátor kormányosokon függ, a kik minden perczben életüket, testi épségüket teszik koczkára, hogy a kérdést egy lépéssel tovább vigyék.
Az az idő, a mikor a repülőgépek készítése olyan iparszerüvé válik, mint a milyen a gépkocsiké (automobil) már mintegy 10 év óta, elég messze lehet még, mert a fentebbiek alapján e téren aligha várhatjuk azt a gyors haladást, a melyet az automobiloknál láttunk. De azért nincs ok a csüggedésre, főleg pedig nem szabad a folyton ismétlődő balesetek hallatára kételkedni az eddigi eredmény nagy jelentőségében.
Santos-Dumont új repülőgéppel, melyet ezúttal képben is bemutatunk 1. ábrán, még csak az előzetes gyakorlatoknál tartott, mert a 100 lóerejű motor még mindig nem készült el. Márc. 22-től 27-ig fokozatosan óránkint 20-30-40 kilométernyi sebességre térve át, a szerkezet egyensúlyát, az egyes részek működését próbálta ki és a kormányzást gyakorolta.
Persze ez a megindításnál nagyobb ügyességet kiván, de mivel a földön való egyensúlyozás a kormánynak ugyanolyan kezelését kivánja, mint a légben, azt mondhatjuk, hogy, ha a gép kormányosa már a földön sem állja meg a helyét, még kevésbbé boldogulhat a levegőben.
Az előzetes kisérletek alatt Santos-Dumontnak elég jól sikerült az egyensúlyt megtartani. Látjuk tehát, hogy az a körülmény, hogy alkalmazta.
Az előzetes kisérletek ezzel megszakadtak, mert pár nap mulva Delagrange gépének is sikerült 60 métert repülni.
E komoly vetélytárs mellett Santos-Dumont nem vesztegethette idejét, hanem 3 nap alatt az 50 lóerős motort és a csavart átszerelte a régi diadalmas 14-bis-re, de ezzel sem volt szerencsésebb: április 4-én d. u. 5 órakor Saint-Cry-ben az Aéro-Club kiküldött bizottsága előtt 25 méternyi nekifutással sikerült a felszállás, de a gép 2-3 méter magasságban aggasztóan ingadozott.
Santos-Dumont nem akarta elállitani a motort, hanem kormányzással iparkodott az egyensúlyt helyreállítani, de hiába, mintegy 50-60 méternyi repülés után a bal szárny és az elől levő kormányrész majdnem egyszerre földet értek s nagy recscsenéssel eltörtek. A gép váza is megsérült, úgy hogy a javítás mintegy 2-3 hetet igényel. Santos-Dumont ezúttal is minden karczolás vagy zúzódás nélkül szállt ki.
Az új saison hősei egyelőre Léon Delagrange szobrász és munkatársai Voisin testvérek, a kiknek tisztán ezzel foglalkozó mérnöki vállalatában ez az újabb 60 méternyi sikert felmutató repülőgép készült.
Az első kisérletekről melyek végül már némi eredményt adtak, már a multkor beszámoltunk. A legközelebbi kisérlet Vincennesben márczius 21-én azonban ismét balul ütött ki: a készülék megint ketté vált, valószinűleg azért, mert nagyon is hirtelen történt a kormány megemelése.
A baleset nem volt komoly, de ismét vagy 8 nap késedelmet jelentett.
Az új saison ez első sikere sokatigérőnek mutatja be az 1907-iki esztendőt.
Még két repülőgép van, mely ha nem is mutatott fel igazi eredményt, de mégis már igért valamit.
Vuia-nak, a mint a mult havi szemlénkben is említettük már, tavaly (okt. 7. és 14.) és az idén is (jan. 26., márczius 2. és 27.) többször sikerült a talajt 1-2 méter magasságra rövid pár méteren elhagyni. Közbe mindig sikertelen kisérletek is voltak. Hogy nincs haladás, annak, úgy látszik, a szénsavas motor az oka, mely nem működik elég egyenletesen. Hogy Vuia a furcsa, szeszélyes motorhoz mégis ragaszkodik annak az a magyarázata, hogy ő a feltalálója.
Úgy hírlik, hogy Vuia a nélkül, hogy ezt a motort végleg feladná, egy másik repülőgépet készít, a melyet egy 24 lóerős kitűnő Antoinette-motorral fog felszerelni.
Végül legújabban ápr. 5-én, 7-én és 15-én még Blériot-nak is sikerült multkor 6.sz. alatt említett új gépével ismételten 5-6 métert megtenni. Ez az új gép (7. ábra) lényegesen elüt az eddigiektől.
A könnyűségen kívül Blériot gondosan tanulmányozott görbületekkel, főleg a levegő szabad lesiklására és az ú. N. ártalmas felületek elkerülésére törekedett, de azok a remények, a melyeket ezen az alapon a készülék jóságához fűztek, úgy látszik nem váltak be.
Mintha tán a rekeszes vagy biplan sárkányfelületeket mégis könnyebb volna egyensúlyban tartani, mint az ilyen egyfelületű „monoplan”-okat. Legalább erre látszik vallani az, hogy Blériot kisérletsorozatai rendesen kisebb-nagyobb mértékben végzetessé váltak a gépre.
Legutóbb április 19-én a készülék egészen összetört, miután több szökellés után elejével neki esett a földnek.
