A föld egyes részei tudvalevőleg néha több kilométernyi magasságra vagy mélységre is föl, illetőleg lenyulnak a környező részekhez képest és igy bizonyos, az egyensulyt létrehozó sürüségi viszonynak kell közöttük lennie.

Föltehetnénk ugyan, hogy a föld tökéletesen merev és hogy a szárazföld magasabb fekvésben valami szilárd torony módjára nyugszik, de ujabb kutatások alapján a legtöbb tudós arra a meggyőződésre jutott, hogy a föld ilyen állapotu test nem lehet. Azt tartják ezek, hogy a szárazföld az oczeánok fölött egyensulyt tartva, mintegy uszik.

Bebizonyosodott ugyanis, hogy a föld anyaga az oczeánok alatt igen sürü, tömött, míg a szárazföldek táján és különösen a nagy hegységek alatt feltünő módon laza. Ez hozza létre az egyensulyt kiemelkedett részei között.

És a földkutatásnak ezt az elméletét, amely pedig a laikusnak olyannyira hihetetlen, az Egyesült Államokban legutóbb megejtett nagy földvizsgálat is megerősitette. Ez a vizsgálat kiterjedt az Atlanti-tengertől a Csendes-oczeánig és a nagy tavak vidékéről a mexikói öbölig, a nagy ország minden részére és tulajdonképen ötszáz helyen eszközölt külön sorozat asztronómiai és földkutató kísérletből és mérésből állott.

A rengeteg munkálat eredményei is azt mutatják, hogy a földkéreg megvizsgált részét, vagyis Észak-Amerikát nem a rétegek merevsége tartja mostani helyzetében, hanem e föld a mélységben lévő mintegy folyó tömegen lebeg, mert könnyebb, mint az óceán fenékének anyaga.

Megállapította ez a vizsgálat egyébként azt is, hogy a földnek mind a két irányban, a sarkok között és az egyenlitőn át is, nagyobb a tengelye, mint amennyinek az eddigi legpontosabb mérések is megadták.