Az ifjusági országos tornaversenyekről

A napokban érkeztek meg az orsz. tornaversenyt tájékoztató s kérdő ívei. Engedje meg Tekint. Szerkesztő Úr, hogy ezekre vonatkozó észrevételeimet s tornaügyünk érdekében b. lapjában is megtehessem.

A midőn előszőr olvastam az idén tartandó orsz. tornaverseny módozatairól, igaz örömérzés fogott el, látva azt, hogy az egyéni versenyek, háttérbe szorításával a tömeges versenyek lépnek előtérbe s ez által az igazi helyes útra tereltetnek tornaversenyeink.

Az egyes intézetek elbírálását illetőleg igaz s helyes ítéletet nem nyújthatott az eddigi rendszer. Egyes verseny nemekben kiválók mindig is akadtak még olyan intézetekből is, a hol a tornatanítás rendszeresen nem is tanítatott; s különösen nagy előnyben voltak ezekben az egyéni versenyekben a fővárosiak.

Mi vidékiek kettős czélt akarunk elérni mindig egy ilyen versenyen való megjelenésünk alkalmával. Részt venni a versenyben s egyúttal megtekinteni a főváros nevezetességeit, melyeknek megtekintésére többnyire a verseny előtt volt időnk.

A mi ifjaink az úttól elcsigázva s a sok járkálástól agyonfáradva állottak ki versenyre azokkal a pesti fiukkal, kik az otthoni megszokott ágyban ( mert vidékiek ezt is nélkülözték) megpihenve, friss erővel el is nyerték a babért.

De efeletti örömöm nem volt hosszantartó s csakis addig tartott, a míg a megküldött programmot nem láttam. – Hogy az eddig tartott országos versenyek alkalmával hátrányban voltunk a fővárosiakkal szemben, az elvitázhatatlan tény, de ha a mostan megküldött programm legalább a sorrendben változtatást nem szenved, akkor e sokat, de nem ok nélkül emlegetett hátrány megtízszereződik.

Ezt kikerülendő, igen helyes lett volna, ha T. Jász Géza szövetségi titkár úr indítványa annak idején elfogadtatott volna, a mely a vidéki tornatanároknak a bizottságba való bevonását czélozta. Lett volna ez esetben egy-két vidéki kollegánk a bizottságban, ki a vidék érdekeit is védi s szem előtt tartja.  A megküldött programm szerint a vidékiek egészen leszoríttatnak.

Igen tisztelt fővárosi Kollegák!

Mi nemcsak azt, akarjuk, hogy ott legyünk, de azt is akarjuk, hogy észrevegyék jelenlétünket s munkánkat legalább is megbecsüljék Önök házigazdák. Méltányosságot kérünk a vendégnek. Önöknek az előnyük úgy is meg van. Önök otthon vannak.

Igaz, hogy erre Önök azt mondják: Hiszen mi minden hova odatörekedtünk, hogy a vidék lehetőleg előnyben részesíttessék. Hisz a jelen alkalommal is módot és alkalmat adtunk a szabadon bemutatott játékban és a szabadgyakorlatokban való külön szereplésre. Mi fővárosiak ezekben nem is veszünk részt, hogy annál frissebb erővel vehessünk részt a versenyekben. Helyet is adunk gyakorlataik bemutatására a tornatér szélén.

De miért tesznek háttérbe? Hiszen a mit esetleg bemutatunk, azok tömeggyakorlatok, a hol a gyengébb az erőssel vetekedve küzd intézetének hiréért: azoknak a gyakorlatnak legalább is annyi elismerést, hogy azokban az előtérben mutathassuk be.


A programm szerint az első nap sorrendje: 1. Felvonulás. 2. Oszlopokba állás (Hymnus) 3. Szabadgyakorlatok. 4. Csapattornázás a szereken. Egyes intézetek által szabadon választott szabadgyakorlatok kéziszerekkel. 6. Összetett (intézeti) verseny 7. Egyes intézetek által szabadon választott játékok bemutatása stb.

Már ez a sorrend így egymásután is elővéve czélszerűtlen, de még olyanabbá teszi a csillag alatti külön megjegyzés, a mely ezt mondja:
A programm 6. pontja az 5. és 7-ik pontokkal egy időben a tornatér szélén tartatik meg.
Az előbb megküldött utasítás azt mondja, hogy e tornaversenyben a főváros maximum 80, (s ezt bizonyára be is tartja) a vidék maximum 50 tanulóval vehet részt. A vidék azonban a maximumot igen kevés helyen tartja meg, s átlag 24-28 tanulóval fog megérkezni.
A fővárosiak egy időben is eleget tehetnek e kivánalmaknak, 80 tornászból akad 10-12 csapattornázó 15-20 játékos, s 10 összetett versenyben résztvevő.

A vidék azonban a maga 24 tornászával nem teheti ezt meg. Sőt még ha nem is egy időben, de sorrendben végeznék a programmot, akkor is ily összeállítással majdnem képtelenség eredménynyel versenyezni a fő (összetett) versenyben. Mert nálunk – miután kevesen leszünk – az összetett versenyekben résztvevők ezt megelőzőleg a csapattornázásban is részt vesznek, tehát hogy ugy mondjam egészen kipumpolva vesznek részt a versenyben.

Azt hiszem több vidéki kartársam nevében kérhetem meg az igen tisztelt fővárosi tornatanár kollegákat, hassanak oda, hogy a programm sorrendje ilyen formán módosítassék: 1. A csapattornázás a szereken második nap 4-ik pontjában vétessék elő, s az abban jó és jeles eredményt elérők legalább is oklevéllel dijaztassanak, s ezt versenybiróság előtt végezzék. 2. Az összetett verseny az első nap 4-ik pontjául vétessék fel s ez után lennének az egyes intézetek által választott szabadgyakorlatok és játékok, de ne a tornatér szélén, hanem lehetőleg elől. E két utóbbi lehetne aztán egyszerre is.

Én szivesen elhiszem s hinni akarom, hogy Önöket nem az vezette a programm ilyforma összeállításánál, hogy a vidék háttérbe szorittassék, de időt akarnak nyerni, hogy egyszerre 2-3 pontot is elővéve a programmnak valamennyi pontja elvégezhető legyen. Szerintem azonban sorrendben is végezhető.
Az ifjuság látva, hogy minden egyes mutatványa komoly elbírálás alá esik, nagyobb ambitióval végzi azt.

Ne akarják azt, hogy ismét gazdag, de szomoru tapasztalatokkal megterhelve s letörve távozzunk el a versenyről, a melyre oly nagy ambitióval készültünk.

Kérve kérem tehát az igen tisztelt Szakbizottságot a vidékiek érdekében a programmnak általam ajánlott s csakis sorrendbeni módosítását s a jelentkezési határidő május 1-ig való meghosszabbítását.
Tekintetes Szerkesztő Urnak a közügy érdekében tett szivességeért hálás köszönet!

Pozsony, 1901 márczius hó 24-én.

Michnay Gyula
lyceumi tornatanár


A fent közlött czikkre vonatkozólag annyit szükségesnek tartunk megjegyezni, hogy már a nagybizottság csak nem vette be a szakbizottságba vidéki kartársainkat, mert a gyüléseken való megjelenésüket leheletlennek tartotta. De minden bizottsági gyülésen, minden pontnál ugy a tagok mint a bizottsági elnökök részéről többször történt változtatás a tervezeteken épen a vidékiek érdekében. – A tisztelt kartárs ott megtéved, mikor azt mondja, hogy épen a vidékieknek hagyott legszebb tömeges verseny, a különválasztott szabadgyakorlatok a tornatér szélén mutattatnának be, mert ezen mutatványok és a játékok épen a tér közepén folynak le és a fővárosiakkal együtt bemutatandó ugródobóversenyek folynak le időkimélésből a tér szélein.

A vidéki tanulók fáradságára is gondolt a bizottság, de ezen valamint a kerületi versenyeken a fővárosiak fáradtságán nem tudott a bizottság segíteni.
Azt is nagyon sokat vitatta a bizottság, hogy mint lehetne a versenyek elbírálásánál az iskolák népességét is számításba venni; hogy a 200 tanulós iskola ne küzdjön egyenlő esélyekkel az 1000 tanulós iskolával, de itt bennünket a többség a kivihetetlenség érvével és a többséggel legyőzött. Különben reméljük, hogy e czikkben a fővárosi tornatanárokat ért méltatlan vád alaptalanságáról maguk vidéki kartársaink fognak meggyőzödni.