A kis Almási Jóska
Ismertem egy szép, barna asszonyt,
Ottan lakott az alsó végen;
Piros rózsák nyilottak arczán,
Öröm sugárzott két szemében.
Ha arra jártam, mindig egyre
Tévedt ki bárhonnan beszédje:
Jóskánk legelső volt a vizsgán,
Tanító úr úgy megdicsérte!
Itt majd bevégzi a hat évet,
Aztán Miskolczra is beadjuk.
Ha jól tanul, pap lesz belőle,
De szép is lesz az! Úgy-e apjuk?!
Őszszel, midőn a nagy városban
Kenyér és hír után futottam,
Levél jön egyszer kis falumból;
Én felbontom s boldog-nyugodtan
Olvasni kezdtem, hogy mi ujság:
Két kézfogó is volt a héten
S meghalt a kis Almási Jóska,
Ki ott lakott az alsóvégen!
Kiejtem az írást kezemből,
Én Istenem, ilyen az élet,
Szegény, szegény szép barna asszony
Egy álmod volt csak: semmivé lett!
Egy sírba hajló, sápadt asszonyt
Láttam minap a temetőbe,
Egy kis kereszt mellé lerogyva
Fájó panaszszal azt zokogta:
Pedig pap lett volna belőle!
Miklós Elemér
