Erupczió

Az időről szólva a legsűrűbben használt képpel folyamnak szoktuk nevezni, pedig jönnek napok, a mikor inkább tűzhányóhegyhez hasonlít. Vulkánhoz, a mely néha csöndesen füstölög, máskor meg sok esztendők hosszán még ezzel a jellel se árulja el, hogy a mindennapos élet kérge alatt egyáltalában forrongana valami, de egyszer csak jön egy nap és – kitör.

A hirnek öblös torkán sisteregve és dörögve árad ki az események forró lávatömege és izgalmával elborítja a lelkeket. Torlódva repül és hömpölyög ki a kráterből mindenféle esemény: egekig csapó lángnyelv és apró meg nagyobb ködarabok.

Az egyik históriát jelent, a másik csak – szenzácziót. Az egyik a lelkeket rázza meg, a másik csak a kiváncsiság forró lapjára fröcscsent egy pár csöppet – többnyire vércsöppet, - de mindenik alkalmas rá, hogy izgassa az embereket és feszültséggel töltse meg a levegőt.

Természetesen nem minden egyforma jelentőségű és fajsúlyú, a mint hogy más vulkán kitörése is vegyesen szór a magasba rengeteg sziklatömböket és – homokot. Ime: a mult vasárnap huszonnégy órája is tisztára egy ilyen erupczió képét mutatja.

Bulgária új fejezetét indítja meg a maga történelmének. Ferdinánd fejedelem megüzeni a szultánnak, hogy nem vazallusa többé, hanem a független bolgár királyság czárja, Magyarország és Ausztria nagykövetei Ferencz József sajátkezű leveleit viszik Európa uralkodóinak, a melyekben Boszniának és Herczegovinának a bekebelezéséről értesíti őket.

Keleten fegyveres hadak és nehéz ágyuk dübörögve vonulnak a határokra. Ezek az erupczió nagy sziklatömbjei: események, a melyek a história anyagába tartoznak. De a nagy tömbök mellett záporként omlanak a szűkebb és kisebb körű szenzácziók kődarabjai is. Budapesten a szocziálisták fölizgatott tömege revolverből sortüzet át a rendőrökre.

Egy gonosz és beteglelkű némber gyilkos szándékkal merényletet intéz a magyar szinpad egyik elsőrangú büszkesége, Márkus Emilia ellen, azután öngyilkosságot követ el. – Máramarosszigeten egy lelketlen tréfa és oktalan rémület halottak és sebesültek vérével áztatja egy templom földjét.

– Pécskán egy álmos vasúti őr végzetes tévedése vonatokat szalajt egymásnak és borzalmas katasztrófát okoz. És mindez a világesemény, helyi szenzácziói és riasztó szerencsétlenség rövid huszonnégy óra alatt! Valóban az idő, ha egyszer alaposan munkába áll, egy nap alatt csinál annyit, hogy akár évekig bátran pihenhetne utána!