A tenyészbikák takarmányozása
Talán egyik állatnál sem kell a takarmányozás minőségére annyira ügyelni, mint épen a bikáknál. A bikáknak az időelőtti tenyészképtelenségét legtöbbször a hibás takarmányozás és ápolás okozza. A jó és tiszta alom, a rendes és gondos puczolás, szóval az állat teljes tisztántartása elengedhetetlen.
A takarmányozásnál a vizenyős takarmányokat teljesen mellőzni kell.
A zöld tápanyagok egy része, a jó szénafélék és azok az abrak-takarmányok, melyek erőben fejlesztik a bikát, szükségesek. Ezeken kívül kell, hogy a bika elegendő mozgást végezzen, különben elnehezedik. A búgatásra a nehéz bikák kevésbé alkalmasak, avagy épen alkalmatlanok. Ez pedig hamar bekövetkezhet a csak istállón tartott és helytelenül takarmányozott tenyészállatnál.
Az elegendő mozgás a bikát kemény izmúvá rugalmassá és frissé teszi. Ugró- és hágóképessége emelkedettebb és így apaállatnak tovább megtartható.
A török tyúk
Ez a tyúkfaj a legszebb díszbaromfiak egyike.
Az alakja kicsi, finom, fején gyönyörű bóbita van, lábai pedig egészen tollasak. Színe fehér, ezüst vagy kékesszürke. Európa keleti vidékein tenyésztik s ezért keleti tyúknak is nevezik. A kakas két, a tyúk pedig másfél kilónál soha nem lesz súlyosabb.
A kakas bóbitája rendkívül dús, kétoldalt el van választva, hátul pedig szépen visszaesik. A nagy, hosszú visszahajló bóbita a szemet takarja. A tyúk bóbitája nagy, kifejlett, felálló, kerek. Ha visszahajlik, hibás. Csőrük rövid, könnyed hajlású. Csőrhöz nőtt tarajuk nagyon kicsiny, felálló hústömb.
Arczuk vörös, pofa szakálluk sűrű, tömött, állebernyéjük kicsike, alig látható, fülkagylójuk fehér és szintén kicsiny. Szemük nagy, veresesbarna. Nyakuk középhosszúságú, visszahajlott. A kakas nyakát szép sűrű, hosszú nyaktoll borítja. Testük rövid, nyomott, de nem nehézkes. Hátuk rövid, széles, a farknál emelkedő, mellük pedig mély, előrehajló. Szárnyuk hosszú, farkuk széles, dús tollazatú. Lábuk rövid, dús tollazattal takarva, mely a kékes vagy hússzínű lábszárat is teljesen elfödi.
Ennek a kis tyúkfajtának legfőbb ékessége a dús tollazat, de épen ez teszi azután alkalmatlanná a tenyésztésre ezeket a tyúkokat minden nedves vidéken, mivel a tollak állandó nyirkossága szemgyúladást és köszvényt idéz elő.
De azért sem tenyésztik, mert a mellett, hogy mint gazdasági tyúk egyáltalában hasznavehetetlen, nagyon kényes állat. Szabadban nem szabad őket tartani s még a kifutóban is óvni kell őket az esőtől, nedvességtől. A művelt országok közül egyedül csak Angliában tenyésztik s itt is csak mint dísztyúkot tartják.
A hordók kezelése
A borok kezelésében járatlanokkal gyakran megesik, hogy pálinkás hordókat akarnak felhasználni bor eltartására. Ez helytelen dolog, mert a pálinkás hordót, bármilyen jó állapotban van is, minden további nélkül nem használhatjuk boros hordóul, mivel a bor könnyen felveszi a pálinkaízt s így majdnem hasznavehetetlenné válna.
A pálinkáshordót mindenekelőtt meg kell vizsgálni, hogy belseje nincs-e fagygyúval bekenve? A pálinkáshordót belül ugyanis néha fagygyúzni szokták, hogy a pálinka a fából sárga festékanyagokat ne vonhasson ki. Ha a hordó fagygyús, akkor ezt belőle kikaparjuk, azután a hordó fenekét visszateszszük s forró marólugoldattal (1 kg. marólug 20 liter vízre) többször kimossuk; így a fa lyukacsaiban levő fagygyú is elszappanosodik, mi által azt könnyen eltávolíthatjuk.
A hordót azután forró vízzel többször kimossuk, végül kigőzöljük. Ha a hordó belül nem volt fagygyús, akkor a vízzel való mosás után elegendő azt addig gőzölni, míg a kiáramló gőz már többé nem pálinkaszagú. Az így megtisztított hordót mindjárt nem használhatjuk bor eltartására, hanem először mustot erjesztünk benne, vagy a zajos erjedésen átesett újbort öntjük bele.
