A gazdasági különválás hullámverése

Gazdasági konjunkturákkal foglalkozni gyakran élvezetes, de minden esetben hasznos dolog, ellenben a politikai konjunkturákkal való foglalkozásnál nincs hálátlanabb, meddőbb foglalkozás a világon.

Ugy látszik, tudatára jutott ennek a magyar nemzet is, mert semmi nyoma annak, hogy a kormányválság az országban valahol nagyobb emóciót ébresztett volna fel. Hidegen, közömbösen viselik a társadalom összes rétegei a kormány és az országgyülési pártok kinos vergődését és már az a hir sem okoz riadalmat, hogy jön Khuen-Héderváry és talán második javitott kiadásban ujból kezdetét veszi a darabont-uralom.

Sajátos, hogy ezt a meddő korszakot, midőn a parlament és kormány kényszerszünetet tartanak, a törvényhatóságok részint gazdasági intézmények létesitésére, részint kissé csiklandós természetü eszmék megvitatására használják fel: a városok községi takarékpénztárakat csinálnak, Hajduvármegye a papi javakat szekularizálja. Boldog a magyar, melyet a három év előtt akkora lelkesedéssel ünnepelt koaliciós kabinet bukása ennyire hidegen hagyja. 

A Wekerle-kabinet sorsa, ha csak arról volna szó, minket is nagyon hidegen hagyna, de nem maradhatunk közönyösek a politikai válság miként való megoldásával szemben, mert ettől függ az ország békéje és elsősorban gazdasági fejlődésünk ügye. Ezért kell foglalkoznunk a válság megoldása kérdésében felmerült problémákkal, melyek mindmegannyi kérdőjelként merednek felénk. 

Miután az a probléma, hogy a válság tisztán a függetlenségi többségre támaszkodó, tehát a függetlenségi párthoz tartozó miniszterekből álló kormány alakitása utján szüntettessék meg, a figyelembe vehető kombinációk közül teljesen kizártnak tekinthető, a legközelebb eső probléma az, hogy megszüntethető-e a válság a koaliciós többség és a koaliciós kabinet további fenmaradásával. Ezt a módozatot ajánlotta az uralkodó által meghallgatott politikusok nagyrésze és hir szerint ez a módozat tetszik leginkább az uralkodónak is. 

---

A másik probléma az, hogy a kormányzást a 67-esek veszik át és az uj kormány megalakitásával Andrássy Gyula gróf bizatik meg. E probléma megoldásának főfeltétele az, hogy Ausztria és Magyarország közt a gazdasági és katonai kérdésekkel oly kompromisszum jöjjön létre, mely mindkét országot kielégíti.

Nevezetesen uj bankszabadalom adatik 20 évi időtartamra, mely Magyarország pénzügyi önállóságát inkább kidomboritaná; némi katonai engedmények nyujtatnak, végül pedig Magyarország és Ausztria közt közbenső vámvonal felállitásával dokumentáltatnék Magyarország gazdasági önállósága, de az 1917-ben lejáró kiegyezési szerződés már most 20-25 évre meghosszabbittatnék.

Ez a megoldás tetszik leginkább az osztrákoknak, mert a gazdasági különválást hosszu időre elodázná. Mi pedig azt mondjuk, hogy hazaáruló volna az, aki ezeket a feltételeket elfogadná és Magyarország gazdasági függetlenségének nagyobb mértékben való kidomboritását 1917-en tulra elhalasztaná.

Meg vagyunk róla győződve, hogy e kérdésben Andrássy és pártja szemben találná magával az egész nemzetet és ha százszor rendezne is uj választást, mindannyiszor hatalmas ellenzék vonulna be a parlamentbe. Ez a projektum tehát halva született és nem is hihető, hogy Andrássy hajlandó lenne magát a rövidesen bekövetkező dicstelen bukásnak kitenni. 

Az utolsó probléma az, hogy átmeneti hivatalnokminisztériumot nevezzen ki az uralkodó, mely, élén Khuen-Héderváryval csupán a bankszabadalom 2-3 évre szóló meghosszabitását és a választási reformot vinné keresztül.

Ez az ismert és Ausztriában gyakran jól bevált osztrák minta, csakhogy nálunk nem létezik az igazi alkotmányos országokban guny tárgyává vált, hirhedt 14.§., Magyarországon hivatalnok-minisztérium törvényesen egy hétig sem kormányozhatna, mert a parlament elkerülésével életbeléptetendő összes intézkedései, tehát a bankszabadalom ideiglenes meghosszabitása is, törvénytelenek volnának, melyek az országra semmi kötelezettséget nem hárithatnak.