Az olasz tyúk
Az olasz tyúk egyike a legjobb tojóknak.
Valószinüleg nagy termékenysége és általános kedveltsége miatt már csaknem minden szinben kitenyésztettek. Ujabban már ezüst és arany nyakú olasz tyúkokat is tenyésztenek, a legújabb változat pedig az olasz viador, melynek tüzes szép szine a legtöbb ilyen fajtájú tyúkéval vetekedik.
Ennek a sárga-tarka tyúknak a nyakrojtja fehér vagy világossárga, nyerge sötétebb sárga a háta pedig gesztenyeszínű. Lapoczkáján narancssárga a tollazat. Szárnyának felső részei aczélkékek, alsó, hosszú tollai feketék, fehérrel szegélyezve, mell-, has- és farktollai pedig szintén feketék. Sarló tollai élénk bronz szinűek.
A test állása egészen olyan, mint az olasz tyúké.
Feje széles, csőre hosszú, erős. Taraja magas, a tyúknál féloldalra dőlt. Arcza tollatlan vörös. Szeme szintén vörös, úgyszintén hosszukás, tollatlan fülkagylója állebernyéje is. Hosszú nyakát dus tollazat borítja. Teste karcsú, de mellben széles. Hosszú szárnya testéhez simul, farka pedig széles, sok sarló tollal. Ezt a most kitenyésztett uj fajt még nem igen lehet megszerezni, mivel még a tojásokat is hosszú időre lefoglalták a tenyésztőknél.
Termesszünk kosárfüzet
A gyakorlatban nagyon kifizetődik a kosárfűz termesztése, a mennyiben a telepítés és művelés kevés költséggel jár és a fűz már a legrövidebb idő alatt termő lesz s szép jövedelmet hoz. Nagy előnye a fűznek az is, hogy – az abszolute száraz és túlmeszes talajokat kivéve – majd minden talajban jól tenyészik: a fő csak az, hogy ültetés előtt a földet 40-50 cm.-ig forgassuk meg és az egyes talajnemekre a legmegfelelőbb fajtát válasszuk meg és ültessük el.
A fűzt sorokban ültetjük el; legmegfelelőbb az 50cm-es sor és a sorban 30 cm. növénytávolság. A dugványokat 20 cm. hosszúságra kell vágni és ezek rézsutosan fektetve ültetendők el, úgy hogy a föld 2-3 cm-re takarja be. Egy hold földre mintegy 6000 dugvány szükséges.
A leghálásabb fűzfajta a Salix purpures utilissime.
Ez termi a kosárkötésre való legkitűnőbb minőségű vesszőt és az egyedüli fajta, mely vízbe beáztatva könnyen hántható és pompás, ruganyos hófehér vesszőt ad. Nagyon ajánlható fajta a Salix viminalie gigantes is, a mely közel három mtr. igen szép és jóminőségű vesszöt terem.
A vesszőhasznot – megfelelő talajban és jól megválasztott fajta termesztését föltételezve – holdanként 80-100 mmázsára lehet becsülni a mi – a vessző mmázsáját csak négy koronával számítva – 320-480 korona jövedelmet jelent. A kiadás nem sok lévén, a fűzfavessző-termelés tehát fölötte jövedelmezőnek mondható; ámde a jövedelmezőség még fokozható is oly módon, hogy ha a vesszőt háziiparszerűleg otthon dolgozzuk fel.
Esős napokon, vagy a zord téli időben ezzel lehet foglalkoztatni a cselédséget s így értékesíteni az időt s drága munkaerőt. Az előadott termesztési és jövedelmezőségi viszonyok daczára is hazánk jelentékeny behozatalra szorul még ma is e czikkben, holott a termesztés jövedelmezősége és a kereslet csak indokolttá tennék, hogy e termelési ágat is felkaroljuk.
A régi magvak
A régi dinnye-, uborka- és tökmagból kelt növények sokkal termékenyebbek, mint a friss magból keltek, azt minden kertész tudja. De hogy ennek mi az oka, a fölött még igen elágazók a vélemények, annyi azonban bizonyos, hogy három évesnél fiatalabb magot sohase kellene vetni, mivel az ezekből kelt növények nem elég termékenyek.
Úgy látszik, hogy az oka a tapasztalatnak a magvak kiszáradásában rejlik.
Egyuttal útmutatás ez arra is, hogy ha valaki mégis friss magot kénytelen vetni, jól teszi, ha azt erősen kiszárítja. 25 R. fok mellett a szárítás még nem árt a csiraképességnek, de ezen felül menni nem szabad.
