Közügyeink élén álló férfiak között kevesen, vagy talán alig vannak olyanok, a kik alkotásaikkal olyan nagy népszerüségre tettek volna szert, mint Bárczy István, Budapest polgármestere.

A mióta diszes, de felelősségteljes állásában van, egyik közhasznu reformot a másik után alkotta. Tevékenységének minden fázisán egy czél lebegett előtte: használni a főváros közönségének, használni még akkor is, ha egyes csoportok érdekeivel szemben találja magát.

Budapesten néhány esztendő óta a lakáskérdés okoz legtöbb gondot a nagyközönségnek. Kevés a lakás és ezt a szomoru tényt igen sok háztulajdonos a saját anyagi előnyére használván ki, annyira emelte a lakások árát, hogy ma már majdnem mindenki a házbéruzsora terhe alatt nyög tehetetlenül.

Az utóbbi hónapokban különösen a szegényebb néposztály valóságos forrongásban tört ki s már-már napirenden voltak a házbéruzsorások bérkaszárnyáinak a rombolása. Bárczy István polgármester, mint igazi kulturember s a főváros közönségének érdekéért dolgozó hivatalnok, czélul tüzte ki magának, hogy enyhiteni fog a lakásmizériákon, utját állja a házbéruzsorások garázdálkodásának s megoldja a főváros lakáskérdését.

Reputáczióját kötötte ehhez a feltételhez s férfiasan megtartotta a szavát.
Olyan reformtervezetet dolgozott ki, a melylyel, ha nem is véglegesen egyszerre, de nagyrészben enyhiteni fogja a lakásügyi bajokat. Uj bérházak, munkáslakások, népszállók épitését hozott javaslatba s ezt a javaslatát a közgyülés el is fogadta. 

Nemsokára tehát nagyszabásu épitkezések indulnak meg a fővárosban s egynéhány kapzsi bizottsági tag ellenkezése daczára, Bárczy István terve megvalósul s azzal egyidejüleg a házbéruzsora is megszünik a fővárosban. Bárczy István ezzel a ténykedésével szép fejezetet nyitott meg Budapest székesfőváros történetében. Arczképét e heti számunkban közöljük.