A történelem fel fogja jegyezni, hogy 1907. év szeptember havában nem volt tolongás Budapesten.

Az emberek olyan óvatosan elkerülték egymást az utczán, mintha féltették volna ruhájukat a kopástól. Pedig csak az volt az oka ennek a nagy óvatosságnak, hogy a fővárosban alig akadt ember, a ki be ne lett volna oltva. Nagyban fenyegetett a himlőjárvány veszedelme, amely Bécsben hetekig pusztított. Miután pedig eddigelé minden rosszat Bécsből kaptunk, jogosan félhettünk attól, hogy a himlő veszedelme hozzánk is eljut.

Ez a félelmünk szerencsére mindmáig nem igazolódott, amit talán annak köszönhetünk, hogy alaposan hozzáláttunk az óvintézkedésekhez. A polgármester óriási falragaszokon figyelmeztette a közönséget, hogy oltassa be magát, azonkívül egy egész csomó helyet jelölt meg, ahol a kerületi orvosok ingyen oltják be a szegény embereket. Ennek a felhívásnak az lett a következménye, hogy az oltóanyag-gyárosok egy hét alatt meggazdagodtak, annyi ember oltatta be magát a fővárosban.

Ez mindenesetre amellet bizonyít, hogy a főváros közönsége sokkal értelmesebb, mint a szomszéd Bécs lakosai, akik nem törődtek a hatóság felhívásával és mellőztek minden óvintézkedést. Az igaz, hogy fél Budapest dagadt karral járt a dolga után néhány hétig, amit különben az is okozhatott, hogy nagyon friss oltóanyagot használtak az oltásra. Ezt a kis fájdalmat azonban hamarosan kiheverjük és boldogan gondolunk arra, hogy ezzel talán megelőztük a himlőjárvány veszedelmét.

Ebből az alkalomból bemutatunk olvasóinknak két fényképfelvételt, melyek a hatósági csoportos oltásokat örökítik meg az Akáczfa-utczai Szegénygyermekkertben.