Ha arra gondolok, hogy melyik korban szeretnék élni, sokminden megfordul a fejemben. Milyen volt az élet: volt-e élelmiszer, volt-e éppen akkor háború, pusztítottak-e járványok? Jólétben éltek vagy nyomorban? Mit gondoltak a nőkről? Égettek könyveket és tudósokat vagy babérkoszorút fontak nekik? Milyenek voltak a törvények és szponzorálták-e a művészetet? Rengeteg a kérdés, a választás nem könnyű. Mikor ez, mikor az nem stimmelt – maradt hát a jelen.
Mostmár nem tétováznék ilyen sokat. Megvan végre a megfelelő, egyetlen kérdés, aminek alapján dönteni lehet! Csak azt kell megtudni, hogy mik voltak a főbenjáró bűnök, amelyek elég súlyosnak számítottak ahhoz, hogy körözést adjanak ki az elkövetők ellen. Rablás, gyilkosság, fosztogatás? Szóba sem jöhet az a kor, ahol ilyesmi előfordulhat!
Keressük csak szépen meg azt a boldog időt, amikor a bűnözés elleni harc szolgálatába állítható legújabb technikai találmányt a sikkasztók felkutatására használják! Mert ahol ők az „első számú közellenség”, ott nyugodtan lehet sétálni este az utcákon, ott nem kell két lakatot tenni a kapukra – legfeljebb a könyvelésünket kell jobban szemmel tartani (ami egyébként sosem haszontalan). Éljen hát a telediagraphia és éljenek a sikkasztók!
Már csak arra nézve kellene valami garanciát beszerezni, hogy nekem is lesz némi félteni valóm…
