Védekezés a vértetű ellen
A vértetű ellen hasznos tanácsokat ad a „Gazdasági Lapok”-ban Kadocsa Gyula.
A vértetű kötelező irtását a m. kir. földmivelésügyi miniszternek 1899. évi 9689. számú rendelete irja elő, a melynek értelmében a tulajdonos köteles a vértetű fellépéséről az elöljáróságnak azonnal jelentést tenni, a mely a helyszini szakszemle után az irtást hivatalból rendeli el.
Ha a vértetű valamely fát már nagyon belepett, úgy hogy az tele van sebekkel s száradásnak indult, a fát minden habozás nélkül vágjuk ki és tüzeljük el. A kivágatásnak legjobb ideje a téli időszak.
A kevésbé fertőzött fákat oly módon szabadítjuk meg ezen veszedelmes ellenségtől, ha a tél folyamán, de legkésőbb márczius elejéig fa- vagy kőszénkátránynyal az összes vértetű sebeket bekenjük. A kátrányt azonban előbb néhány órán át valami nyitott cserépedényben nyilt tűzön főzzük, miáltal azt érjük el, hogy a fára alkalmatlan, ártalmas alkotórészei eltávolodnak, másrészt pedig sűrűbbé és tapadósabbá lesz.
A sebek bekenése alaposan és kellő gonddal történjék.
Ha egyes ágakat a vértetű nagyon ellepett, legjobb ezeket levágni és elégetni. Általában állandó gondunkat képezze, hogy az almafákon – mert főleg ezeket pusztítja a vértetű – nyilt sebek ne maradjanak, hanem ezeket kátránynyal bekenjük. A kátránynyal bevont sebhelyeken a vértetű esetleges kiújulását a fehér szembetünő foltok azonnal elárulják. Ilyenkor a bekenést megismételjük.
Ha a későbbi irtáskor a kátrány alkalmazása akadályokba ütköznék, tavasszal és nyáron az öt-hat rész állott vizzel felhigított petroleum-emulzióval permetezést is alkalmazhatjuk. A petroleum-emulzió úgy készül, hogy 10 deka mosószappant felaprítunk és egy liter esővízben felforraljuk; majd két liter petroleumot keverünk hozzá.
Az összekeverésre – minthogy fenti anyagok nehezen keverednek – legjobb üvegházi kézi szivattyut használni, a melylyel az összeöntött anyagokat 15-20-szor felszivatjuk és az edénybe visszafecskendezzük. A sűrű tejszerű anyag a petroleum-emulzió. A permetezés előtt a fák alját töltögessük fel, hogy a folyadék a fák gyökerére ne szivárogjon le. Permetezés után a földet ismét szétteregethetjük.
Ha a fa magányosan áll, vagy gyérkoronájú, a vértetű a gyökerekre is bevándorolhat. Ilyen esetekben a fa gyökérzetét jó mélyen kinyitjuk, a meddig csak vértetű sebek mutatkoznak. A sebeket ugyancsak kátránynyal bekenjük, majd 3-4 ujjnyi vastag rétegben dohányporral behintjük és a földet régi helyére visszahúzzuk.
Miután a vértetű nagyon szereti a fatytyúhajtásokat, ezeket szorgalmasan vágjuk le a fákról. Hogy pedig a vértetűt mesterségesen ne terjesszük tovább, vértetves fákról sohase szedjünk oltó gallyakat, ha pedig ilyeneket idegen helyről szerzünk be, mindig óvatosak legyünk s előbb alaposan vizsgáljuk meg azokat.
A karók tartóssá tétele
Egy német szakértő erre a következő módszert ajánlja.
Hordóba vagy kádba 40-50 czentiméter magasságig vizet kell önteni és a vízhez minden 100 liter után 3 kg. rézgáliczot hozzátenni. Ebbe a folyadékba a karók beállítandók és benne 2-3 hétig áztatandók. Gyantás fát kissé tovább kell áztatni, mint szárazat.
Ha meg akarjuk kisérelni, hogy a karók eléggé át vannak-e itatva, egy karót átfűrészelünk és a lefűrészelt felületet száraz vizlugsóból és vízből álló oldattal bekenjük. Ott, hol a réz a kősóba beleette magát, barna gyűrű képződik.
