Az idei termés országos csapás

Az idei termés, egyes szerencsés vidékek kivételével sokkal roszabb volt, mint a tavalyi.
Némely helyen alig két-három mázsát adott holdanként a búza, nagy termést úgyszólván sehol sem adott, a mellett volt olyan hely is, még pedig sok, a hol tavaszszal kiszántották a vetést, mert semmit sem igért.

A földmivelési kormány most felbecsültette az egész országban a termés összeségét.
S a becslés arról tesz tanuságot, hogy az idén kilencz millió métermázsával kevesebb búza termett Magyarországon, mint tavaly, és teljes húsz millió métermázsával kevesebb, mint 1906.-ban. Úgy áll a dolog, hogy egész vidékek vannak, a hol a gazdának nem lesz eladni valója, mert a mi termett, az vetésre kell, meg a saját szükségletére, nagyobb gazdaságokban pedig a cselédek fizetésére. És ha termett is árpa, s teremni fog (ha esőt kap) a kukoricza, az nem sokat használ a gazdának, mert ő pénzelni majdnem kizárólag a búzából szokott. A többi, a mit elad, a költségekre, meg az adóra kell. Pénzt úgyszólván csak a búzából lát. 

Annak a kilencz millió mázsa búzának az ára, a mennyivel kevesebb termett az idén, mint tavaly, a mostani árak mellett kitesz harmadfélszáz millió koronát, sőt annál is többet. Ennyi készpénzben kifejezve az idei visszamaradásunk. Ez pedig országos csapás.

Olyan, a mely nem csupán a gazdálkodó közönséget éri, hanem a melyet megéreznek az összes kereső osztályok. Mert hiszen azt a harmadfélszáz milliót a gazdák nem rejtenék el a láda fenekére, se a földbe el nem ásnák, hanem az kimenne az életbe. Vásárolnának rajta. A gazdától a pénz elvándorolna a boltoshoz, a mesteremberhez, ezektől a gyárosokhoz, a gyárosoktól a gyári munkásokhoz, azoktól pedig ismét a termelőhöz, a boltoshoz és így tovább.

Mert a pénz mikor bőven van, akkor gyorsan változtatja a gazdát és sebesen forog, de ha szükiben van, akkor folyásában minduntalan megakad. Nálunk pedig, a hol nagyobb szabású ipar nem létezik, a pénz forgása is a gazda jövedelmétől függ, nemkülönben az egész ország anyagi jóléte és ha a gazdának nincs pénze, megsinyli az egész nemzet. 


Ily esetekben mindenkinek kötelessége, hogy erejéhez képest igyekezzék segíteni a bajon, de legfőbb kötelessége ez a kormány férfiainak. Arról a kormány nem tehet, hogy rosz a termés, de arról már tehet, hogy orvosolja a mennyire csak lehetséges a bajokat, másrészt pedig, hogy ne engedje a gazdaközönséget még mesterségesen is kiszipolyozni.

Orvosolni a bajokat azáltal lehet, ha gondoskodik róla, hogy a népnek télen által elegendő keresete legyen. Ily időben fokozottabb arányokban kell csináltatni a közmunkákat, az állami építkezéseket, a vasútépítéseket és mindazon vállalatokat, a melyeknél ezer meg ezer ember keresheti meg a kenyerét a téli időben is.

És ily időben arra is kettős gonddal kell vigyázni, hogy magas kamatokat ne szedjenek azoktól, a kik kölcsönre vannak szorulva. De még arra is vigyázni kell, hogy mesterségesen le ne szorítsák a búza árát. Már pedig ebben a tekintetben eddig is sokat vétkeztek p.o. a nagy gőzmalom vállalatok, melyek nyakra-főre vásárolták össze a szerb, román, sőt az oroszországi búzát is. S ez által nemcsak azt okozzák, hogy a magyar gazda kevesebbet kap a terméséért, hanem elrontják hosszú időre külföldön a magyar lisztnek is jó hírét. Mert a silány szerb búzából őrlött lisztet is magyar liszt gyanánt adják el a külföldön.

Elég baj az, hogy rosz a termés, meg kellene gátolni minden áron, hogy egyesek a saját gazdagodásukra használják fel az országos csapást.