Rimamurány tőkeemeléssel védi meg magát

A Rimamurány-salgótarjáni vasmű rt. igazgatósága junius 26-án tartott ülésén elhatározta, hogy a társaságnak jelenleg 32 millió korona alaptőkéjét 7500 darab 200 K névértékü, 5 %-kal kamatozó és legfölebb 1 % fölülosztalékot élvező elsőbbségi részvény kibocsátása által 15 millió K-val fölemeli.

Erre a célra julius 12-ére rendkivüli közgyülést hiv össze, a melynek az igazgatóság azt fogja jelenteni, hogy az elsőbbségi részvények kibocsátása a társaság függő bankterheinek, a melyek az utóbbi időben foganatositott nagyobbarányu beruházásokból származnak, konvertálására szolgál.

A kibocsátandó uj részvényeket, melyekre csak 50 % fizettetnék be, a Wiener Bankverein és a Pesti magyar kereskedelmi bank vezetése alatt álló szindikátus veszi át és igy azok nem fogják nyilvános jegyzés tárgyát képezni.

Tiz éven belül az elsőbbségi részvények vissza nem fizethetők, azontul husz év alatt kisorsolás utján váltatnak vissza. A kibocsátásra kerülő elsőbbségi részvényeknek a társaság közgyülésein a törzsrészvényekkel egyenlő szavazati joga lesz, a mivel az érdekelt bankcsoport biztositja magának a Rimamurányi vezetésben a tulsulyt.

Épen a tulsulynak ez a biztositása felháborodást keltett egy érdekcsoportnál, amely az utóbbi időben ráfeküdt a Rimamurányi részvényeire és azokat nagyobb mennyiségben igyekezett összevásárolni, hogy a jelenlegi vezetőség háttérbe szoritásával magának szerezze meg a társaság üzletvezetésében az uralmat.

A társaság ezt a törekvést az elsőbbségi részvények kibocsátásával igyekszik megakadályozni.
Ez okból a Magyar értékpapirkereskedők egyesülete határozatilag kimondta, hogy az egyesület felhivást intéz a közönséghez, hogy a Rimamurányi legközelebbi közgyülésére julius 3-áig részvényeit deponálni el ne mulassza.


Az értekezlet tagjai testületileg megjelentek a nagy pénzintézeteknél, kérve őket, hogy a társaság tervéhez segédkezet ne nyujtsanak. Küldöttséget menesztenek a tőzsdetanácshoz, hogy tegye vizsgálat tárgyává az emisszió összes körülményeit és a tranzakció másképen megmásitható nem volna, ne engedje meg az uj részvények jegyzését.

A tanácskozások során az is szóba került, hogy azokhoz a bankokhoz, amelyekkel a tőzsdetagok koszt-üzleti összeköttetésben állanak, azzal a kéréssel forduljanak, hogy engedjék át a birtokukban levő rimamurányi részvényeket kellő időben a közgyülésen való deponálás, illetve szavazás céljaira.

A mozgalom eredményeit nem lehet ugyan előre látni, de valószinünek tartjuk, hogy ugy a Rimamurányi maga, mint az érdekelt pénzintézetek voltak annyira előrelátóak, hogy a tranzakció sikerét eleve biztositották.

Azt a célzatot, a mely a kibocsátásból világosan kitünik és a melyet az érdekeltek sem tagadnak, – t. i., hogy a társaság vezetését nem akarják uj elemeknek átengedni – érdekelt oldalról azzal védik, hogy a vállalatot nem akarják egy börzemanöver esélyeinek kitenni és már idejében védekezni akarnak az ellen, hogy a vállalat vezetésébe olyan elemek furakodjanak be, amelyek semmiféle kvalitással nem birnak erre.

Talán nem kérdés egyáltalán, hogy a Rimamurányi nyerne-e azzal, ha igazgatóságát Krausz Simon, vagy Bettelheim Mór, avagy Fleissig Sándor urak díszitenék. Azt pedig igazán nem lehet a Rimamurányi igazgatóságától rossz néven venni, ha ezekkel az urakkal nem óhajtanak egy asztalnál ülni, még ha az az asztal egy részvénytársaság zöld asztala is.