Tudvalevő dolog az, hogy a budapesti szövetkezetek váltótárcája körülbelül 100 millió koronát tett ki és e szövetkezetek igen nagy része egy évtizeden át olyan mérlegeket tett közé, amelyek a szövetkezetek üzletkörének fényes jövedelmezőségét igazolják, annyira, hogy e mérlegek alapján a közönség egy része ugy betétekkel, mint részjegyek jegyzésével nagy mértékben hozzájárult a szövetkezeti tőkék szaporitásához.
A szövetkezetek nemcsak nagy adót fizettek, de igen jelentékeny összegeket adtak ki tisztviselőik fizetésére, az igazgatóságok és felügyelő-bizottságok jutalékára, fényes helyiségekért magas lakbéreket fizettek, készséggel áldoztak a berendezési és leltári tárgyakra ugy, hogy ilyen természetü kiadási tételeik alapján mindenki teljes joggal hitte, hogy szolid intézményekkel áll szemben; annyival is inkább, mert nemcsak kielégitő tiszta nyereségeket mutattak ki, hanem még tartalék-tőkéket is gyüjtöttek – persze, csak papiroson.
Az 1907. évi pénzválság és az Osztrák-magyar bank nyomása alapján tudvalevőleg a nagy bankok a szövetkezetektől teljesen megvonták az uj hitelek engedélyezését, ami ugy értendő, hogy a már tényleg igénybevett, illetve engedélyezett hitelt nem mondták fel a nagy bankok, hanem a szövetkezetek megrázkódtatását elkerülendő, csak azt követelték, hogy e hitel lassanként – minden lejáratkor rendszerint 10%-os törlesztéssel – lebonyolittassék.
Ezt az intézkedés azt eredményezte, hogy a szövetkezetek tisztelt igazgatói és ügyvezetői, akik eddig fényes üzletekkel dicsekedtek és a hitelt és a bizalmat egyenesen kikövetelték maguknak, a különböző szövetkezeti közgyüléseken a közzétett mérlegek révén kijelentették, hogy azok a váltók, amelyeket ők szabálytalan birálatok alapján, bünös könnyelmüséggel és vétkes gondatlansággal leszámitoltak, – habár azokat eddig mint kifogástalan aktivákat szerepeltették mérlegükben, – most már egy fabatkát sem érnek.
Ez annyit jelent, hogy a tisztelt adósoknak elveszett a részjegytőkéjük, a tartaléktőkéjük, a biztositéki alapjuk és hogy adósságaik után 50-60% veszteségi pótlékot és a lejáratig uzsorakamatot kénytelenek fizetni.
Miután ilyen módon százezrek egzisztenciája forog itt kockán, felvetjük azt a nyilt kérdést, hogy miként lehetne a minden valószinüség szerint fennforgó hütlen kezelést, a büntetőtörvénykönyvbe ütköző szabálytalanságokat és malverzációkat felderiteni, megtorolni és az adósok érdekében az igazgatósági tagok anyagi felelősségének megállapitására alkalmas lépéseket megtenni és ezenkivül a nagyrészt a szövetkezetek igazgatósági tagjaiból összeállitott felszámoló bizottságok üzletvitelét helyes utra terelni?
