|
A rozsnyói rendőrkapitány
Rozsnyó város délczeg rendőrkapitánya, Szakáll Árpád, megszökött Rozsnyóról. Otthagyta gavallér barátait, a szép rozsnyói nőket, akikért rajongott. Ez volt a veszte, mert mindenáron a „gavallért” játszotta.
Ugy élt, jobban mondva: költekezett, mint egy igazi vidéki pénzes gavallér. Szerette a zenét, a bort, meg a szép asszonyokat s mert költséges passziójára a fizetéséből nem tellett: „gavallér”-módra váltó-adósságokat csinált.
Egy ideig csak hiteleztek a rendőrkapitány urnak, de a hitelnek is vége szakadt. A takarékpénztárak és magánhitelezők megsokalták a dolgot és megtagadták Szakáll Árpádtól a kölcsönöket. Ezután a vég kezdete következett.
A délczeg rendőrkapitány, akárcsak egy kipróbált fővárosi szélhámos, azzal hintett port ismerőseinek a szemébe, hogy telekürtölte Rozsnyót és vidékét, hogy egy nyolczvanezer koronás leánynyal eljegyezte magát.
A szépen hangzó mesének azonban már kevesen hittek és a rendőrkapitány hitelforrásai végképen kiapadtak. Ezután már csak egy módon tudott magán segíteni: hogy sikkaszott. Sikkasztott pedig nemcsak hivatalos pénzeket, hanem elsikkasztotta a Gyermeknapon összegyült pénzeket is, azután – megszökött.
Rozsnyó város polgármestere jelentést tett az esetről az alispánnak, a ki a megszökött rendőrkapitányt felfüggesztette állásból. Mivel pedig kérdőre is akarnák vonni a sikkasztó kapitányt, a budapesti rendőrség utján köröző levelet adattak ki ellene.
Szakáll Árpád ugy látszik Amerikába akart szökni. Először azonban Cirkvenicziában egy kis pihenőt tartott, de sokáig nem élvezhette a szabadságát, mert szombaton délután a budapesti rendőrség megkeresésére letartóztatták. Arczképét e heti számunkban közöljük. |