Petőfi egy lefoglalt életrajza és arczképe

A segesvári csatamező ismeretlen sirjában tizenöt éve pihent már Petőfi, szállongó legendák a szibériai ólombányákban görnyedő rabúl siratgatták… Szóval mindenképen ártalmatlan és csendes ember volt már, mikor egyszerre csak megjelent kisérteni azokat, a kiket a szabadság leszögezett koporsója mellé önállókúl állított az abszolút hatalom.

Nem személyesen, csak az életrajza és az arczképe jelent meg a fővárosban s ez okozta a hivatalos ijedelmet. Zilahy Károly, a fiatalon elhunyt esztetikus 1864-ben kiadta „ Petőfi Sándor életrajza” czímű művét. A könyvet a pesti rendőrigazgatóság olvasta el legelőször.

Észrevételeit nyomban közölte gróf Pálffy Móricz helytartóval, a ki a rendőri jelentésben felhozott „nyomós érvek” tekintetbe vételével azonnal lefoglalta a könyvet s szabaddá tételét csak a „ meggáncsolt helyek” kihagyása mellett helyezte kilátásba. A könyv szerzője Zilahy Károly megfellebbezte azt az ítéletet.

Az ügy így a kanczellária elé került. A kanczellária azután arról értesítette az aggodalmas helytartót, s még aggodalmasabb rendőrigazgatóságot, hogy a nyomtatvány gondos átolvasása után meggyőződött arról, hogy a munkában sem átalán véve, sem annak a rendőrigazgatóság által aggályosokul jelzett helyein semmi olyas irány át nem vonul vagy kifejezés elő nem fordul, mely lefoglalva tartására csak távolról is alkalmul szolgálhatna s azt még a jelen hazai viszonyok mellett is komolyan igazolhatná. Ugyanezért a kérdéses munkát feltétlenül szabadon bocsátandónak találta.

A következő évben a honvéd-Petőfi ijesztett rá egy kicsit a hatóságra.
Az 1865-dik év őszén Oszterlam pesti könyvkereskedő Erzsébet-téri könyvesboltjának kirakatában egy Petőfi-arczkép jelent meg. A kép a költőt honvéd-egyenruhában ábrázolta, egyik kezében papírlapot tartott, a melyen „1849” felirás volt, a másik kezével kardjára támaszkodott.

A rendőrigazgatóság átírt a kanczelláriához, hogy az „ ismert és hirhedt költő” képe eltávolítandó a kirakatból, mert félő, hogy politikai tüntetésekre ad alkalmat. A kanczellária utasította a főtárnokmestert, hogy a képet távolíttassa el, a mit a főtárnokmester, Sennyei Pál báró, meg is cselekedett. Jelentésében megjegyezte, hogy a kép volt s egyszersmind megkérdezte a rendőrigazgatóságot, hogy a kép feljelentésével mért késett?

A rendőrigazgató erre azt a felvilágosítást adta, hogya képet ő is csak három nappal előbb vette észre s először meg akarta figyelni az általános hatást, melyet a kép a közhangulatban kelteni fog s csak azután szándékozott jelentést tenni. Arról győződött meg, - mondja a rendőrigazgató, - hogy a képet csak kevesen méltatták figyelmükre s a közönség körében semmi különösebb érdeklődést nem keltett.

A képet azért mégis eltávolították.
A daczos honvéd azonban deczemberben ismét megjelent, ezuttal a Lauffer-féle könyvkereskedés kirakatában. Természetesen a rendőrség is résen volt s onnan is csakhamar eltávolították. Egyuttal azt is kiderítették, hogy a képet mind a hét könyvkereskedő Demjén László kolozsvári könyvkereskedőtől kapta, a ki Berlinben készítette.

Sennyey kanczellár ekkor felhívta az erdélyi főkormányszéket, hogy a nevezett kolozsvári könyvkereskedőnek tiltsa meg a kép további terjesztését s egyszersmind megindult az eljárás a kép általános eltiltása iránt is.

A rendőrség e tárgyban azt a véleményt adta, hogy a képet azokban a német, horvát és szláv tartományokban, ahol az 1862. decz. 17-iki sajtótörvény van életben, még nem ismerik és nem terjesztik. Félő, hogy annak általános betiltása a nagy közönség figyelmét épen felkeltené a kép iránt s ez okból az általános betiltás egyelőre mellőzendő.

E vélemény alapján a honvéd-Petőfi képét csak Magyarországon foglalták le és tiltották be az Úrnak 1865-ik esztendejében.
Lampérth Géza.