Ismét letelt egy év.
Egy év csak egy lépés az örök természet utain, de számottevő és fáradsággal járó idő az emberi élet szük keretében.
A mit megtenni egy egész esztendőn át elmulasztunk, azt már nehéz a jövő években pótolnunk. Nehéz, mert minden évnek, sőt minden napnak meg van a maga feladata s nem kis fáradságba kerül azon feladaton kivül a mulasztottat is pótolni.
Ha egy esztendő teljesen üres kézzel jön, az erős nyomokat vés be életünkbe, olyanokat, melyeket azután a következő teljesen már el nem törülhet. Mert itt is a feladatok teljesithetésének nehéz tana áll és itt sem kivánhatjuk az egyiktől, hogy tegye meg teljes mértékben a magáét és azonfelül a másét is.
Szerencsére, áldott hazánkban a természet nem oly mostoha, hogy teljesen üres kezekkel jöjjön. Az imént leperdült év nem volt ugyan dús áldásokban, de a komolyan törekvőknek mégis meghozta fáradságuk átlagosan várható gyümölcsét.
A gazda, iparos, kereskedő haladhatott egy-egy lépéssel célja felé, a kik pedig nem haladtak, vagy tönkre mentek, nem okolhatják az átlagos viszonyokat. Ha tüzvész, vagy jégverés pusztitotta vagyonunkat, megtérült, ha biztositottuk, ha pedig nem biztositottuk, arról mi magunk tehettünk, nem pedig mostoha viszonyok!
Ám óhajunk, hogy a most beköszöntött 1910. év ne csak átlagos, hanem jó viszonyokat hozzon. Szégyenitse meg szükkezü elődjét s mutassa meg, hogy kell teli kézzel adni.
Jó termést, jó ipari, jó kereskedelmi és jó pénzügyi viszonyokat, áldást, szerencsét, egészséget adjon. Ezek reményében köszöntünk téged 1910-es óv és ezek reményében kivánunk szives olvasóinknak
BOLDOG UJ ÉVET!
A Közgazdasági Közlemények
szerkesztősége.
