Az amerikai vasúttársaságok régi teherszállításra használt fa-waggonjaikat új fémkocsikkal cserélték ki. Ugyanígy kezdik átalakítani Amerikában a személyszállító kocsikat is.

E nevezetes újításnak kétféle szempontból tagadhatatlan előnye van: kevéssé van kitéve a tűz pusztításának, másrészt a fémszekrény falai erősen ellentállanak a rázkódás s összeütközés okozta veszélyeknek. A fémanyag alkalmazásának ellenzői azt állítják, hogy valamivel erősebb összeütközés után hasznavehetetlenné válik a kocsi, mert az elgörbült és meghajtott részeket nem lehet többé kijavítnai. A valóság azonban éppen az ellenkezőjét mutatja.

Az amerikai vasúttársaságok most már a gyorsvonatoknál is fémkocsikat kezdenek alkalmazni, lassan ugyan, de következetesen.

A villany-üzemű vonalakon Amerikában mindenütt fémkocsikat alkalmaznak, mint a Long Island Railroad vagy a New-York Central és a New-Hawen vasútjain, a melyeket csak legújabban rendztek be villanyerőre. Természetes, hogy e csinos külsejű fémkocsik nem csupa aczélból valók, kevésbbé lényeges részeit börből, sárga rézből állítják elő.

Igaz, hogy a kocsik talpazata már régóta csaknem minden országban fémből s különösen aczélból való, ezeknek meg is van az ellenállóképességük összeütközésnél, vagy más esetben, ha hirtelen kell a vonatot megállítani, azonban a faköpeny oly tökéletlenül van az alaphoz erősítve, hogy balesetnél szinte bukik az előtt levő faburkolatra, azt is, magát is darabokra töri s megsebesíti, vagy maga alá temeti a szerencsétlen utast.

A fémkocsiknál lehetetlen, hogy a burkolat elhagyja az alapot s távugrásokat tegyen, ellenben megeshetik, hogy kisiklás vagy összeütközés alkalmával a kocsik egymásra torlódnak, vagy keresztbe vetődnek, de mivel az aczélburkolat végtelen nagy terhet elbír hajlás és görbülés nélkül, ki van zárva, hogy az utasok élete veszélyben forogjon.

Számos példa volt már arra, hogy a Pullman-kocsik épen kerültek ki egy összeütközés vagy kisiklás okozta tömkelegéből, míg a fából épített waggonok csak roncsokban s szilánkokban maradtak a szerencsétlenség szinhelyén. (Ezeket tüntetik fel képeink a „Scientific American” felvételei szerint.)

Természetes, hogy a tökéletesen aczélkocsik még szilárdabbak, tartósabbak s biztosabbak. A mi pedig azokat a kifogásokat illeti, hogy az aczélkocsikat nem lehet megfelelő kényelemmel berendezni, az észak-amerikai példák bebizonyítják, hogy ezeket a nehézségeket linoleum s egyéb anyagok segítségével felette könnyen le lehet győzni. Hiszen a hadihajókon a parancsnok szobájában még a bútorok is fémből vannak, mégis remekül beválnak.

Az élelmes s practicus amerikaiak eme újítását helyesnek s követendőnek tartjuk.