A növénytenyésztés uj csodáiról
Azok között a nagyjelentőségü természettudományi vizsgálódások között, melyeknek eredményeivel az utóbbi évek alatt elég sürün lepték meg a külföld tudósai a müvelt világot, kevés ragadta meg hathatósabban a figyelmemet, mint egypár zajtalanúl munkálkodó tudós-embernek az úgynevezett elektro-kultúra terén legujabban napfényre került felfedezése.
A radio-kultúra, valamint az ugynevezett anaesthetikus módszer szintén a növénytenyésztés legújabb kisérletei közé tartoznak. Azok az ismertetések, melyeket nemrégiben egy nagol iró: G. Clarke Nuttall tett közzé ezekről a figyelemreméltó természettudományi buvárlatokról:magukat az angolokat is erősen gondolkodóba ejtették. Pedig hát ők ugyancsak hozzá lehetnek szokva az ilyesmihez.
Az elektro-kultúra terén érdekes felfedezésekre jutott Lemstrom, hirneves helsingforsi professzor, a ki három különböző országban szerzett földterületeit külöböző gazdasági növényekkel ültette be a s aztán e czélra megállapitottmódon villmos kezelés alá vette.
Mint a későbbi eredmények megmutatták: a kisérletezés nem volt hiábavaló. A kalászok kerek 50%-kal voltak nagyobbak itt, mint a közönséges szántóföldeken; a gabona 35-40%, a burgonya 20%, a répa pedig 26% nagyobbodást mutatott ezeken az ördöngös elektromos területeken.
1902 és 1903 óta Lemstrom Francziaországban is kisérletezett. Itt egy nagyobb szabásu konyhakert közepére u. n. geomagnetifiére-t helyezett el, melyet a földön keresztül futó sodrony-hálóval hozott összeköttetésbe. Miután pedig ez a készülék a levegőben levő elektromosságot a föld közvetitésével a növényzetnek szolgáltatta át, az eredmény az lett, hogy példáúl a borgonyatermés óriási példányokat produkált.
Az eddigi kisérletek egybehangzóan azt mutatják, hogy a nap folyamán a nap fényének, éjjelpedig elektromos fénynek kitett növények sokkalta dúsabban hajtanak s korábban kifejlődnek. A virágélete gyordabban bevégződik ugyan, de sokkal pompásabb a virágok szingazdagsága.
A radio-kulturát illetőleg Clarke Nuttall legfőképen Camille Flammarion idevonatkozó kisérleteivel foglalkozik. Ezek a kisérletek mindenesetre megérdemlik a szélesebbkörü érdeklődést, mert uj irányt adhatnak a növényzet intenzivebb tenyésztése körül eddigelé követett fogyatékos eljárásoknak.
Egy pár szóban emlitést tehetünk itt az u. n. anaesthetikus módszerről is,melynek egyik főkisérletezőjéül Nuttall a kopenhágai dr. Johannsent emeli ki. Az ő módszere is arra irányúl, mint a fentebb már emlitett tudósoké, hogy t. i. mesterséges úton-módon valami rendkivüli fejlődésre tereljék a növényzetet.
Dr. Johannsen kisérlete abban áll, hogy ő az ültetvényeket egy zárt szekrény-féle készülékbe teszi, melybe éther-gőzt bocsát bőséges mennyiségben. A nehéz pára leereszkedik és rárakodik a növényekre, Ily helyzetben maradnak a növények mintegy negyvennyolcz órán keresztül.
Akkor Johannsen kiveszi nnét őket s egy jégveremben helyezi el. Nemsokára aztán azt tapasztalja, hogy a rügyek és virágok sokkalta gyorsabban és élénkebben hajtanak ki, mint a közönséges bánásmód mellett gondozott növényeknél.
Az elősorolt módszerek között, melyeknek ugyan eddigelé még teljességgel nincsen számbavehetőbb kereskedelmi jelentőségük: mindenesetre az elektro-cultrának van a legnagyobb jövője, melynek általánositása és hozzáférhetőbbé tétele nemcsak a kertészet mindenféle ágának, hanem magának a mezőgazdaságnak is érdekes fordulatot adhat.
