A veddák Ceylon őslakói. Harczos, hatalmas nemzet volt valaha, rettegtek tőlük a szomszéd benszülöttek. Egyetlen fegyverük a nyíl, de azzal félelmetes biztonsággal bántak. Csak az európai betolakodottak lőfegyvereivel nem tudtak versenyezni. És mert nem nyugodtak bele abba, hogy fehérbőrű rablók vigyék el országuk kincseit, századokon át ellenállottak a hódítóknak és azóta folyton pusztulnak, fogynak. És nemsokára meghal az utolsó vedda is.

A nép kihal, de azért mégma is úgy él, mint századokkal ezelőtt. Az őserdők rengetegjeibe rejtőzködnek, odvas fák, barlangok védik az időjárás viszontagságai és a vadállatok támadása ellen, vallásuk a legkezdetlegesebb, egyedüli foglalkozásuk, egyedüli gyönyörűségük a vadászat.

Hozzájuk képest az európai duplacsövű puskás vadász is csak kontár. Mint a kígyó, úgy mászik át az alacsony termetü, sovány vedda a sürü dzsungelen keresztül, hiuz szemét, finom hallását semmi nem kerüli el és mint a vizsla, kiszimatolja a vad nyomát és biztos kézzel küldi utána a halálthozó nyilat.

A vedda kihal, de nem alázza meg magát a hóditó európai előtt. Igérhetsz neki akármit, még se tudod rábirni, hogy felcserélje az őserdők szabad életét a – mutatványos bódék rabságával. Állatkertekben, vásárokon mindenféle exotikus népfajt láthatunk, indiánust, szerecsent, eszkimót, de veddát soha.

Ezen a képünkön bemutatjuk a pusztuló népfajt olvasóinknak.