Steinheilné az esküdtszék előtt

Napokon keresztül tárgyalta a párisi esküdtszék Steinheil párisi közismert festő nejének gyilkossági bünperét. A bünperre vonatkozó előzetes nyomozás és vizsgálat két éven át huzódott és noha a párisi rendőrség és a bíróság a lehető legnagyobb mértékben ambiczionálta magát azért, hogy a bonyolódott per szálait kibogozza, alig hihetjük, hogy ez sikerült volna.

Maga a bünper, az asszonynak bünössége csupa következtetéseken épült fel, mert annak az állított ténynek, hogy Steinheilt a felesége ölte volna meg, tanuja nem volt. Annyit a biróság meg tudott állapítani, hogy Steinheilné távolról sem ragaszkodott ideális hűséggel a férjéhez, szerette az apró kalandokat, erősen hajlott a könnyelmű életre s a férjét olyannak tekintette, mint a ki előkelő összeköttetései és vagyona révén Steinheilnének helyzetét kellemessé varázsolhatja.

A bünper bizonyítási eljárásának során legfeljebb Steinheilné cselédje és bizalmasának kihallgatása volt jelentékenyebb. Wolff Mariette cselédről régóta rebesgették, hogy ismeri Steinheil festő meggyilkolásának titkát. Sorra került Mariette fiának, Wolff Sándornak a kihallgatása is, a kit annak idején Steinheilné a gyilkosság elkövetésével vádolt.

Az anya Wolff Marietta, vallomásával menteni igyekezett volt asszonyát. Vagy tagadott, vagy pedig emlékezőtehetségének gyöngeségére hivatkozott, hogy megerősíthesse azokat a kijelentéseket, a melyeket közvetlen a gyilkosság után asszonya ellen tett.

Vallomását igen mozgalmas szembesítés kisérte. Az esküdtekre azonban nem jó hatást tett nagy igyekezete, a melylyel volt asszonyát menteni igyekezett; többet ártott Steinheilnének nagy buzgalmával, mint a mennyit használt.