- Egy detektív naplójából. –
A kilenczvenes években volt. Egy napon délelőtt sürgősen behívtak a detektívfőnökhöz. Kemény, mord ember volt. a ki mindent és mindenkit a siker szempontjából bírált meg. Az ostobát, az ügyetlent jobban gyülölte, mint a legkörmönfontabb gazembert.
- Annak van legalább esze! – szokta mondani.
- No, Pali bátyám! – kezdte – van egy érdekes eset. Kicsit nehéz, nem is hiszem, hogy nyitjára jön, de próbálja meg. A Kender-utczában most bontottak le egy földszintes házikót és a tótok a pincze földjében elásva egy emberi csontvázat találtak. Teljesen ép, csak a feje van letörve. Az orvosi vélemény szerint a dolog mintegy husz évvel ezelőtt történhetett. Értse meg! Husz évvel ezelőtt ez az ember még élt.
Kemény dió volt, de nekiláttam. Az a házikó mindössze egy lakásból állt. Nem is lakott igen senki más abban, mint maga a háztulajdonos. Kinek lett volna kedve ilyen vityillót bérbevenni?! Nézzük meg hát a telekkönyvet. Nagyon sürün cserélődött a háziur. Végre is egy sváb neven akadt meg a szemem. Igen, de merre van az én svábom? Eszembe jutott, hogy a házzal átellenben, mikor arra jártam nemrégiben, egy öreg czivist láttam pipázni. Biz’ ott pipálgathatott immár vagy harmicz éve. A szomszédok pedig rendszerint sokat törődnek egymással. Hátha így valamit kitudok.
Csakugyan ott pipált megint a kapuban.
- Jó napot, urambátyám! – szólítottam meg. – Bizony kipusztulnak mind a régi pesti házak és czifra emeletes bérkaszárnyák nőnek a helyükbe.
- Abbizony! No de, a míg én élek, az én portámra nem kerül a sor.
- Aztán kié most ez a ház átellenben? Ki épített itt?
- Mit tudom én, ki az a nyavalyás?! Valami némöt mérnöké. Így kerül minden idegen kézre.
- Mondja csak, ismerte maga H…Jánost? Ezelőtt husz esztendővel az övé lehetett a ház.
- Hogyne ismertem volna. A fiának itt a szomszéd utczában van füszeresboltja….
Persze, hogy az első utam a füszeresbolt volt. Valami csekélységet vettem s beszédbe ereszkedtem a boltossal.
- Ismerte az öreg … - itt valami nevet mondtam találomra – bécsi ember, nagyon jó barátja volt az édes apjának. De már régen találkozhattak, mert azt sem tudta, hogy az édes apja meghalt. Különben nem bizott volna meg vele, hogy az öreget keressem fel és köszöntsem az ő nevében.
- Nem ismerem.
- Azt mondta, hogy a hatvanas évek vége felé járt itten és sokat voltak együtt az édes apjával abban a házban, melyet most bontogatnak a Kender-utczában.
- Igen, az apám ott lakott, én is. De nem mindig, Az apám sokat járt át Németországba és a házát kiadta a sógorának. Tíz évvel azelőtt aztán visszajött és eladta a házát. Megvette a sógorom.
- A sógora?! Ejnye, hogy hívják?
- B…Istvánnak, kocsmáros most a Tisza-utczában. Különös ember. A milyen szerencséje volt, olyan rosszul megy most a dolga. Az apán és én sohasem állhattuk, mert kapzsi ember volt. Mikor még ebben a Kender-utczai házban lakott, megütötte a főnyereményt. Valami ötezer forint volt. Alig hogy felvette a pénzt, otthagyta szó nélkül a házat. Szegény asszony utána is halt.
- Gyanuba is vették különben a sógort – folytatta a füszeres – mert ugyanakkor eltünt innen a Terézvárosból egy vén uzsorás. A sógor sokat járt nála pénzért. Azon a napon, mikor a sógor bucsut mondott a familiának, az uzsorásnak is nyoma veszett. A rendőrség eleinte a sógor és a vén zsidó eltünését összefüggésbe hozta, de az öreg piócza kolontos volt egész életében. Akadt is valaki, a ki látta, hogy a Dunának szaladt, hát nem törődtek vele és el is felejtették a dolgot.
Eleget tudtam. A sógor hirtelen főnyereménye – ennek a meséje is csak ő tőle eredhetett – és a vén uzsorás eltünése világosan beszélt.
A gyilkos, a rablógyilkos, annak a rejtélyes csontváznak a sírásója tehát az öreg B.. korcsmáros volt a Tisza-utczából.
Itt voltam a kész eredménynél, de még mértföldnyire messze a sikertől.
B…korcsmáros volt a rablógyilkos: ezt sugta az eszem, minden érzékelem, de … mit csinálok, ha az öreg egyszerűen bolondnak mond s egyszerüen letagad mindent.
Beláttam, hogy egyszerü ráfogással semmire se megyek. Mert a füszeres fecsegése nem sokat ér, ha bizonyításról van szó.
Sokat töprengtem a megoldáson, szinte belefájdult a fejem. Éreztem, hogy szórakozásra van szükségem és elmentem a színházba.
Színlapon nem néztem, csak bent tudtam meg, mit játszanak.
„ A lengyel zsidót’-t adták. Egy sötét dráma, melyben egy franczia falu köztiszteletben álló elöljáróját megöli a saját szenvedő lelkiismerete. Az öreg bíró fiatal házaskorában, mikor a nyomor s inség kopogtatott be házánál, elkeseredésében kiment az országutra s ott agyonütött egy gabonában utazó lengyel zsidót, a kinél sok arany volt. Évtizedekre rá megint egy lengyel zsidó tévedt a faluba. Szakasztott olyan volt, mint az, a ki rég-rég ott porladt a falu temetőjében. Hisz minden lengyel zsidó egyforma.
A lengyel zsidó a bíróval jött szemközt. Tisztelettel köszöntötte… a bíró mereven ránézett, homlokához kapott s hörögve összeesett.
- A zsidó, a zsidó! – csak annyit tudott mondani és meghalt.
A darab megadta nekem a mentő ötletet. Kalandos rémdráma-ötletet. Másnap már a Nemzeti Muzeumban forgattam lázasan a husz év előtti képes lapokat s egyikben csakugyan megtaláltam az eltünt uzsorás képét. Mint érdekes rendőri hír volt az eset megírva.
…Este egy öreg baktatott végig a Tisza-utczán. Szakasztott olyan volt, mint husz év előtt az állítólag a Dunának ment vén uzsorás. Én voltam. Köhécselve állítottam be az öreg …kocsmájába. Lestem a hatást.
Mintha villám ütött volna a kocsmárosba, arcza krétafehér lett, lábai inogtak. Majd szó nélkül kifordult. Olyan zavarosan és ijedten nézett rám…hogy én beleujjongtam.
- Megvan, megvan! Ezzel könnyü lesz a dolgom.
De nem értem rá sokáig tünődni.
Ugy tíz percz mulva egyszerre csak ijedt mozgás, forgolódás támadt.
- A kocsmáros felakasztotta magát! – terjedt a hír.
Csakugyan ugy volt. Szederjés arczát mintha még mindig a rémület torzította volna el.
Nem így akartam, de nem rajtam mulott.
Rögtön bementem a rendőrségre s a detektívfőnöknek jelentést tettem. Figyelmesen hallgatott meg.
- Igen, ő volt a rablógyilkos! – szólalt egy kis szünet mulva – de hallgassunk róla. Bünét magával vitte a sírba. Megbünhődött…
Másnap az ujságokba rövid hír állott:
„(Öngyilkosság.) B…István vendéglős a Tisza-utcza …sz. a. lakásához tartozó padlásán felakasztotta magát. Mire észrevették, meghalt. Tettének oka ismeretlen.”
