Huszadik század - történelem jelenidőben

Irta: Vajda Ödön

A modern társadalmi törekvéseknek egyik legfontosabbja az, amely célul tüzte ki a falusi, vidéki életmódot olyképpen átalakitani, hogy az legalább megközelitőleg a mai városi életmód szinvonalát érje el. Még a legközelebb eső multban is a falun vagy pusztán élő ember jóformán teljesen meg volt fosztva azoktól a jótéteményektől, amelyeket a technika haladása a városi lakosok számára megteremtett.

Nem csak társadalmilag és kulturális szempontból volt hátrányos helyzetben, egyedüllétre kárhoztatva, hanem még az életnek amaz apró örömeit sem élvezhette, amelyek a nagyvárosi embernek ma már szinte nélkülözhetetlenek. Nem utolsó oka ez annak a nagy vándorlásnak, amely a faluból a nagyvárosok felé megindult; szegényt és gazdagot egyaránt vonzza a nagyváros csábitó életmódja s a falu elnéptelenedik. Ezért nem kicsinylendő semmiféle olyan társadalmi mozgalom, amely a falunak és a pusztának nyujtani akarja a nagyváros kényelmének legalább egy kis részét.

Természetesen eme törekvések között vezetőszerepük a kulturális, közegészségügyi, közlekedési és más efféle kérdéseknek van. A praktikus életben azonban nem tudom, nem játszik-e éppen ilyen nagy szerepet a mindennapi élet apró kényelmetlenségeinek a kiküszöbölése? Ez alkalommal csak a világitás kérdésére akarok rámutatni s ezért talán sokan lesznek, akik nevetségesnek tartják ezt a kicsinynek látszó kérdést ilyen általános és nagyfontosságu szempontok keretében szoritani. Aki azonban tudja, hogy a vidéki gazdaember, tehát hazánk lakosságának tulnyomó nagy többsége mennyit küzködik a világitási mizériákkal, az ennek a kérdésnek bizonyos fontosságot mégis kell, hogy tulajdonitson.

Vidéken ma még petroleumvilágitás divatozik.
Öreg emberek emlékeznek arra az időre, amikor ezt a világitást tartották a tökéletesség netovábbjának, de bizonyos azok a vidéki lakosok, akik ismerik a városokból a villamos és gázvilágitás előnyét, sokat bosszankodnak azokon a kényelmetlenségeken, amelyeket a lámpák örökös tisztitása, a füstölés, a nem elegendő erősségü világitás okoz.

Sokan kivánnak valami megfelelőbb világitási módot, még pedig lehetőleg villamos világitást. Ezeknek szeretnék segitségére lenni még pedig olyan módon, hogy a következőkben a villamos világitási berendezések rentabilitására és megbirálására vonatkozólag támpontokat fogok nyujtani.

Vannak egyes esetek, amidőn a vidéki gazdaember valamely meglevő elektromos hálózatból vagy községi világitási hálózatból, vagy pedig valamely erőátviteli hálózatból nyerheti a világitásra szükséges áramot. Ebben az esetben a számitás nagyon könnyü, mivel az áram egységára meg van állapitva és mindenki azonnal kiszámithatja, vajjon olcsóbban vagy drágábban fog-e világitani, mint eddig? Ilyenkor legtöbbnyire ki is fizeti magát a villamos világitás s alig lesz valaki is, aki be nem vezettetné, hacsak a hálózattól nem fekszik annyira messze, hogy a vezeték épitésének költségei lényegesek.

Sokkal gyakoribb azonban az az eset, hogy ilyen hálózat nincsen a közelben és a gazda a maga lakóháza és gazdasági épületei részére külön erőtelepet kell, hogy létesitsenek az elektromos energia előállitására. Ilyenkor fontos kérdés megállapitani azt, vajjon a berendezés kifizeti-e magát, vajjon nem fog-e az uj világitás annyiba kerülni, hogy inkább a réginek kényelmetlenségeit szenvedjük el?

Természetesen gyakran akkor is elhatározza magát a gazda a befektetésre, ha az elektromos világitás drágább az eddiginél, mivel tekintetbe veszi a nagy kényelmet, amit nyujt. Csakhogy ezt a körülményt tudatosan kell tekintetbe venni és ebben az esetben is tudni kell, hogy mibe fog a világitás kerülni, hogy a kényelmi faktor tekintetbevételével lehessen a befektetés rentabilitására következtetni.

Rentabilitási számitás nemcsak annak az eldöntésére szükséges, vajjon érdemes-e elektromos világitásra áttérni, hanem arra is szolgál, hogy a különböző rendszerek és megoldási módozatok közül a megfelelőt kiválaszszuk. Ezért, ha van több alternativ ajánlatunk, nem azt kell választanunk, amely olcsóbb, hanem azt, amely rentabilisebb, ami nagy különbség.

A rentabilitási számitásnál számos tényezőt kell tekintetbe venni és igy természetes, hogy arra az általánosságban igen gyakran feltett kérdésre, vajjon drágább-e vagy olcsóbb az elektromos világitás a petroleumnál, ilyen módon megfelelni egyáltalán nem lehet. De sőt nem is lehet a rentabilitás kiszámitására általános érvényü kaptafákat adni, hanem minden egyes esetben a különleges körülményeket kell mérlegelni. Mégis igyekezni fogok a következőkben e számitások labirintusában található szilárd támpontokra a figyelmet felhivni.

Az elektromos világitási üzem egyévi költsége a következő tételekből adódik össze:

1. A befektetett tőke egyévi amortizációja és kamata.

2. Javitási költségek.

3. Személyzet költsége.

4. Tényleges üzemköltségek.
5. Elhasznált mellékes anyagok költsége.

Ezeket a tételeket sorba kell venni és nagyágukat megállapitani.

Nagyon messze vezetne, ha még részletesebben foglalkoznék a jó elektromos telepek kellékeivel; félek, hogy már igy is tulságosan belementem a részletekbe. Czélomat azonban elértem, ha azok a gazdák, akik elektromos világitás berendezésének gondolatával foglalkoznak, csakis elsőrangu, megbizható céghez fordulnak, avagy ha a tervezést, valamint az ajánlatok megbirálását egy indifferens szakértőre bizzák. Az erre forditott költség busásan megtérül.