Messziről jött emberről…

Messziről jött emberről mindenki azt mond, amit akar.

Nem zavarnak a közös emlékek, nem kell tartanunk rokonai bosszújától, a szomszéd rosszallásától. Nyugodtan lehetünk jobbak nála, hiszen senki nem emlékeztet arra, hogy tavaly neki volt kövérebb a disznaja, vastagabb a pénztárcája.

És milyen jól esik jobbnak, bátrabbnak, erkölcsösebbnek lenni valakinél – még ha nem is tudjuk igazán, mennyire jó, bátor és erkölcsös a másik! Főleg akkor érezzük ennek varázsát, ha egyébként nincs egészen komfort-érzetünk önmagunkkal kapcsolatban.

Esetleg rosszban vagyunk a szomszéddal, neveletlen a gyerekünk, nem tudtuk megvenni a legújabb technikai csodát; sebaj, van valaki, aki mégis felnézhet ránk. Mondjuk, mert többet dohányzik nálunk, sőt, az égő végével teszi a szivart a szájába.

Már csak egyetlen szépséghibája van a dolognak: nem ő jött hozzánk…