Sarolta császárné

A belga Bouchont kastélyban csendes melankóliába merülve ma is várja férjének, Miksa mexikói császárnak visszajövetelét a bánatos özvegy, Sarolta császárné. Rettenetes volt a kedélyrázkódtatás, mikor 1867 május végén megtudta, hogy minő sors várakozik férjére, a ki jóhiszemüen elindult Mexikóba, hogy ott beleüljön a császári trónba és a lelkétől, felfogásától oly távol álló mexikóiakat nyugateurópai minták szerint vezérelje tovább az állami életben.

1867. junius 19-én a queretarói várban agyonlőtték Miksa császárt, ki mindvégig hitt abban, hogy még se kell erőszakos halállal kimulnia, de utóbb, mikor az utolsó remény fonala is elszakadt és kivitték a várfalak mögé, szomoruan felsóhajtott, eszébe jutván a rá várakozó fiatal gyönyörü hitvese. „Szegény Sarolta”! ezek voltak az utolsó szavai.

Negyvenhárom év telt el azóta, de a hűséges hitves, az agg matrónává lett özvegy még ma is elmereng férje daliás arczképe előtt és várja a visszajövetelét….