A debreczeni munkáskertek

A munkáskertek intézményének eszméjét Németországban már a mult század elején megpendítették. De a követelés okos megvalósítása két lipcsei orvos: Schreiber Dávid és Gottlieb Móricz nevéhez füződik. Lipcsében 1862-ben négy hektár területen volt ilyen munkás-kolónia, de ezeknek rohamos szaporodását inkább az okozta, hogy a németség amugy is kertésznép.

Ám ma a munkáskerti intézmény hatalmasan virul német földön, Stettint, Nürnberget, Magdeburgot, Münchent, Wiesbadent, Düsseldorfot, Braunschweigent, Hallet, Charlottenburgot, mint a munkáskertek úttörőit emlegetik Németországban, az egyes kerttelepeket is rendeltetésük szerint megkülönbözteti a németek ismert osztályozó rendszere.

A kertek mellett vannak erdei iskolák, üdülőtelepek, kolóniák az egészségeseknek s kolóniák a tuborkulozis első stádiumainak. Magában Kiel városban háromezerháromszáz ipari munkásnak van kertje, valamennyi 420 négyszögméter terjedelmű s van olyan kert, mely már negyven éve egy család kezében van, a nélkül, hogy többet fizetne az unoka, mint 40 év előtt az öregszülő. A legdrágább munkáskert évi bére sem több, mint 19 márka. Megjegyzem, hogy a városnak a munkáskert ma már nemcsak népjóléti, hanem egyúttal haszonhajtó vállalkotása: hiszen a város körüli kopár, szinte értéktelen területeket tette kis paradicsommá a munka és szorgalom. 

Nálunk az állami üzemek munkásainak vannak Diósgyőrben, Petrozsényben kertjei. A rimamurányi vasgyár részvénytársulat is törekszik ez irányban. De ezek még nem „allotment”-ek. Az első allotment Debreczen városában létesült Szántó Győző gyáros szivós energiájából. Kétszáznegyven munkáskertet a múlt év tavaszán foglaltak el kefegyári, gőzmalmi, közraktári, vasöntödei, légszeszgyári, dohánygyári munkások.

Megalakult a Debreczeni Közhasznú Munkáskertek Egyesülete s az érdekelt munkások nagy kedvvel lépnek be tagokul. Egy-egy munkáskert nagysága 350 négyszögméter és 700 négyszögméter közt váltakozik. Minden munkáskertet élősövény kerítés választja el mesgyés szomszédjától, a kertekhez széles bokrokkal szegélyezett háromméteres út vezet.

---

Van már Debreczenben hat ilyen kertmunkás telep s mindeniknek van közös gyermek játszótere, melyet Debreczen városa jóvoltából be is fásítottak. Egy-egy munkás a városnak a szerint, hogy a telep közel, vagy kissé távolabb van-e a várostól — fizet négyszögméterenként két, vagy egy fillért. A legtöbb fizetni való tizennégy korona, a legkisebb évi bér három korona.

Megjegyezzük, hogy már tavaly a munkáskertbérlők konyhakerti terményekkel — a miben a debreczeni piacz ugyis szegény — jelentek meg. A vasárnapot, ha csak az idő megengedi, egészen a telepen töltik. Van ott néha-néha térzene s a játszótereket ellepik a vidám gyermekek. Egy hamar népszerűbb dolog nem volt Debreczenben és a kertfoglalók száma naponta több és több.

A kertbérlők, mint külföldön, itt is egyesületi házat akarnak építeni ételmelegítő konyhával, olvasó szobával, könyvtárral. Még a téli vasárnapokat is az egyesületi házban óhajtják tölteni, a hol a debreczeni gazdasági iskola tanárai a konyhakertészetben gyakorlati és elméleti előadásokat tartanának az ipari munkásoknak.

Az összbenyomás, melyet egy év óta szereztek, kedvező.
A Petőfi-telepen önkormányzat lépett életbe. A bérlők kertgazdát választottak, csőszt fogadtak és az ügyek vezetését választmányra bizták. A kivitelre tervek érlelődnek, a társulati szellem ereje meglátszik lépten-nyomon nemcsak a munkástelepeken, de még a bérlők magatartásán is. Szóval a bátortalan kezdést nagy siker érte és Szántó Győzőnek megvan az az elégtétele is, hogy a kezdetben meglehetős bizalmatlansággal kisért akczió előtt ma már zászlót hajtanak. 

Maga az első hazai, a debreczeni munkáskert intézmény oly egészséges alkotás, hogy nyomában bizonynyal több is alakul.