A pulykák keltetése

Francziaországban azon szegényebb tenyésztők, a kiknek nem áll módjukban, hogy keltőgépeket vásároljanak, mind öreg pulykákkal keltetnek. Leszámítva tojásidejüket, ezen betanított természetes keltőgépeiket megültetik az év bármelyik szakában.

Egy álló, rosz hordóban csinálnak a szegény pulykának fészket, mely hordót aztán beállítják egy színbe és befedik néhány deszkával, hogy senki és semmi ne háborgassa a hű kotlót. Ha nem jut a hordónak hely a színben, akkor a szín mellé, vagy akárhová állítják ezen pulykás-hordót és eső ellen — mikor tudniillik az idő esőre vagy hóra áll — betakarják a hordó tetejét egy darab kátrány papirossal. 

A francziák azt állítják, hogy a legtöbb öreg pulyka költésre erőltethető; ezen nézetből kiindulva, lapunkban többször felszólítottuk tenyésztőinket, hogy próbálják ki öreg pulykáikat, hogy melyik hajlandó kotolni, hogy kora tavaszszal hozzáfoghassunk a keltetéshez.

Alighogy ezt a dolgot megírtuk, egy német ujság került kezünkbe, mely a pulykák keltésre erőltetéséről következő és a mi ezirányú tapasztalatainkkal némely tekintetben ellentétes dolgokat ír: „Ki egy olyan pulykát akar keltésre erőszakolni, mely már párosodott és maga is tojni akar, az mindenesetre kudarczot vall vele. (Ennyit körülbelül mi is tudtunk. A szerk.) Ha valaki egy pulykával keltetni akar, azt csak egy fiatal, még nem tojó, nemi közösségben meg nem élt (még nem párosodott), első tojási időszakától még távol álló pulykával és csak a téli hónapokban: január, február s legfeljebb márcziusban, ekkor is csak arra alkalmas meleg helyen eszközölheti.” (Ezek teljesen új dolgok s mindenesetre igen érdemesek arra, hogy tenyésztőink ezen irányban is kiterjesszék észleteiket. Szerk.)

Az ilyen pulykák keltésre erőltetése következőleg végzendő, írja folytatólag a nevezett lap: A pulyka egy sötét, egészen háborítlanul fekvő, meleg helyen – magától érthetőleg — néhány kacsa-, vagy még jobb, ha műtojásokkal ellátott fészekre ültetendő, hol egy alacsony kosárral úgy kell leborítani, hogy a kotló, mikor feláll is, csak meggörnyedt állást foglalhasson és így ne forgolódhasson tetszése szerint.

A pulyka ezen kényelmetlen helyzetben legtöbbször sok órát, – sőt a makacskodó több napot is – tölt el, azonban lassanként kényelmesebbnek találja az ülést s nem ragaszkodik már állhatatosan az egyenes álláshoz; most több napig egészen háborítatlanul kell hagynunk, mire róla a reáborított kosarat vigyázva és igen óvatosan leveszszük. 

Ha a pulyka ilyenkor a fészekről felugrik, úgy az előbb leírt eljárást újból kell kezdeni és addig folytatni, míg nyugodtan ülve marad a míg magát a fészekről felemelni engedi, a mi egyébiránt közönségesen már a második utánanézésnél előfordul, minthogy ismeretes a pulykának a természettől beleoltott keltési képessége. 

Mihelyt a pulyka a most legutóbb mondott elbánásnak magát alávetette, a játék meg van nyerve; alóla a próbatojások elveendők és most már alája a számára rendelt kikeltendő tojások tétessenek. A pulyka innen kezdve a legnagyobb és legelismerésre méltóbb igyekezettel és fáradhatatlan kitartással adja magát a hasznos keltetési akczióra. 

Minden olyan — fentebb ismertetett – pulyka csaknem kivétel nélkül kényszeríthető a leírt módon való keltésre. Egyébiránt ezen eljárás nem valami új, vagy épen ismeretlen — írja a nevezett lap. 

Mindenesetre, ha máshol nem is új dolog, nálunk ez legalább – a mi tudtunkkal — új; mert nem sok tenyésztő tud róla s miután csakugyan nem tudjuk, hogy az általunk látott s kotlókul használt öreg pulykák vajjon nem voltak-e csakugyan aggszűzek, meg kell indítani a kutatást, próbálni kell fiatal és próbálni öreg pulykát keltésre erőszakolni.