Az indemnitás

Lukács László pénzügyminiszter terjesztette elő az 1910. évben viselendő közterhekről és állami kiadásokról szóló indemnitási javaslatot.

A javaslatban a kormány az egész esztendőre kér indemnitást és a megokolásban jelzi, hogy rendes költségvetést a jelen évre nem fog előterjeszteni; az esztendőnek fele már eltelt, a még hátralevő félévben az 1909. évi állami költségvetés kereteiben akarja a kormány a pénzügyeket intézni.

A törvényjavaslat szövegében ezek vannak:
— A miniszterium fölhatalmaztatik, hogy a magyar korona országaiban az adókra és állami jövedékekre vonatkozó összes — jelenleg fennálló, vagy ezután hozandó — törvényeket, azok időközben bekövetkezhető módosításainak figyelembe vételével, s ideértve az 1908: L. t.-cz. 10. §-ának az országos betegápolási pótadó kulcsának megállapítására vonatkozó határozatát, az 1910. év folyamán érvényben tarthassa, s az ezek alapján befolyó adókból és egyéb bevételekből az állami kiadásokat a következő szakaszban meghatározott módon fedezhesse. 

A kiadásokra nézve az 1909. évi állami költségvetésről szóló 1908: L. t.-cz. határozatai irányadók, felhatalmaztatik azonban a kormány, hogy olyan kiadásokat is fedezhessen a jelen törvény hatályának tartama alatt, a melyek időközben alkotott külön törvények, vagy törvényes intézkedések folytán fedezendők. 

A megokolás fölemlíti a többek közt, hogy az idei évre a rendes költségvetési törvény már alig volna az esztendő vége előtt életbeléptethető, mert a költségvetési viták rendszerint hosszúra nyulnak, a hosszú törvényhozási szünet sok égető kérdést hagyott megoldatlanul, ez most mind halaszthatatlan sürgőssé vált és az idei közös költségvetés nincs még megállapítva, a minek ránk eső része pedig beillesztendő az ugyanazon évi állambudgetbe. 

A mult évben megalkotott egyenesadó-törvények közül — mondja ezután Lukács miniszter a javaslat megokolásában – a földadóra vonatkozó 1909. évi V. törvényczikk annak kihirdetése napján, a házadóról szóló 1909. évi V. törvényczikk pedig 1910. évi január 1-én már életbe lépett; ellenben a többi egyenesadó-törvények hatályba léptének napjául 1911. évi január eleje van kitűzve. 


A közbejött költségvetésen kívüli állapot következtében azonban ennek a határidőnek a betartása teljesen lehetetlenné vált. Az által ugyanis, hogy költségvetési törvény hiányában a folyó évi adókat a rendes időben kivetni nem lehetett, s hogy az adóbehajtások szüneteltek, az évnek még hátralevő részét a folyó adók kivetési és beszedési munkálatai veszik majd igénybe.

Az által, hogy a reform 1911. évi január 1-én életbe nem léptethető, lehetetlenné válik annak az 1912. évi január 1-én való életbeléptetése is. Mert az 1911. évvel uj adókivetési cziklus előtt állunk s a III. osztályu keresetadónak ujból való tárgyalása ez évnek igen nagy részében teljesen leköti az adminisztráczót, úgy hogy a reform keresztülvitelének előmunkálatait az 1911. évben sikeresen befejezni lehetetlenség volna. Ily körülmények között csak az 1912. évben lesz a pénzügyi közigazgatás abban a helyzetben, hogy a szóban levő egyenesadó-törvények végrehajtását nyugodtan előkészíthesse és ennélfogva az adóreform csakis 1913. évi január elsejével léphet hatályba. 

Az uj adótörvények életbeléptének 1913. évi január hó 1-ével való megállapításával kapcsolatos a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, hogy az 1911. évtől kezdve a III. osztályu keresetadó három év helyett csak két év tartamára állapíttassék meg, s hogy ugy a kivető, mint a felszólamlási bizottságok három év helyett szintén csak két évre alakíttassanak. 

Az 1909. évi XII. törvényczikk megszünteti az önálló pusztáknak, havasoknak és erdőknek féladókedvezményét s tulajdonosaiknak azt a jogát, hogy községi pótadóikra nézve 6 évről 6 évre külön egyezséget köthessenek. Ezek a rendelkezések, a mint eredetileg tervezve volt, 1911. évi január 1-én hatályba lépnek.