A tyúkok tojóképessége

Elsősorban arra irányozzuk figyelmünket, hogy jó tojó tyúkokat szerezzünk be, e czélt elérhetjük, ha helyes alapokon folytatjuk a tenyésztést, vagyis az olyan tyúkok tojásait használjuk tenyésztésre, a melyek mint jó tojók ismeretesek. Ezen felül tekintetbe kell vennünk még a tojások nagyságát, valamint azon körülményt is, hogy mely tyúkok kezdik meg télen korán a tojást. 

Ha mindezen megfigyeléseinket éveken át következeteken folytatjuk, közönséges falusi tyúkjainkból is oly törzset nevelhetünk, mely tojóképesség tekintetében megmérkőzhetik bármely fajtával is. 

A ki baromfitenyésztésből lehetőleg hasznot akar húzni, annak nem szabad vén tyúkokat tartani. Legtöbbet tojik a tyúk a második évben, a harmadikban már valamivel kevesebbet, ezután gyorsan hanyatlik. Nem lesz tehát jövedelmező dolog bármely tyúkot is három évnél tovább tartani. 

Tapasztalt tenyésztők tehát már a második év után meghízlalják és levágjak a tyúkokat, miután ilyenkor húsuk még finom és leveses. Fiatal, jól tartott jérczék, melyek áprilisban keltek, rendszerint őszszel már tojni kezdenek, a mi természetesen nagyon kedvező dolog oly időszakban, midőn a tojás ára emelkedik. A tenyésztésnél tehát lehetőleg ügyeljünk a minél korábbi költésre. 

Ha azt akarjuk, hogy a tyúkok télen is tojjanak: 1. meleg ólat kell adni nekik és 2. erőteljes takarmányozás mellett jó lesz, ha egy kevés húst is kapnak. 

A mi a meleg ólat illeti, annak fűtése nagyon költséges és rosz dolog volna.
Sok gazdaságban a tyúkól az istállóban van, a mi meglehetősen meg is felel a czélnak, főleg ha az ól bizonyos magasságban van elhelyezve, mivel tudvalevőleg a meleg felfelé szokott szállni. Többen azt is javasolják, hogy a tyúkól aljába vastag rétegben lótrágyát halmozzunk fel jó keményre letaposva, hogy az innét felszálló meleg javára váljék a tyúkoknak, melyek 1-2 láb magasan ülnek a rudakon a trágya felett. Ez a berendezés hasznos lehet, ha az ól maga kellően meg van védve a külső hidegnek behatolása ellen. Czélszerű tehát, hogy a tyúkólnak, a hol csak lehet, déli fekvést adjunk. Alig hinné az ember, hogy mily nagy befolyása van a napsugaraknak a korai tojásra. 

A mi a hízásra való etetést illeti, természetesen az lesz első kérdés, vajjon arányban lesz-e az ez által elért haszon az ezen czélra szükséges kiadásokkal. Ott, a hol a húshulladékot nagyon olcsón lehet kapni vagy a hol lómészárszékek vannak közel, jó tojásárak mellett a húsetetés időnkint kifizetheti magát.

Mindenestre szükséges azonban, ha kora tojásokat akarunk kapni, a tyúkoknak valami izgató takarmányt adni, ilyen takarmány többek közt a pörkölt zab, kender és lenmag. Soha sem szabad továbbá hiányoznia a mésznek, mely okvetlenül szükséges a tojáshéj képzésére. Ez okból vessük az elhasznált tojások apróra tört héját a tyúkok elé, valamint az ól egyik sarkában halmozzunk fel egy kis rakásba ócska faltörmeléket és faszén-darát. 

A ki korai tojásokat és korai keltést akar, az jól fogja tenni, ha mindig tart pulykát.

Nyáron át, mikor a baromfi szabadon jár, nincsen szüksége hústáplálékra, mert a szabadban és az istállótrágyában elég rovart, férget és hernyót talál. Ellenben ha zárt udvarokban tartjuk a baromfit, a hol nincsenek trágyadombok, az úgynevezett féregvermekkel kell segítenünk magunkon. Ily helyeken továbbá soha se mulaszszuk el a baromfinak naponkint friss vizet adni, továbbá valami zöldséget: zöldség- vagy salátahulladékot, a mire nagy szükségük van, ha azt akarjuk, hogy jól tojjanak.