Nyári pihenés

Alig fejezte be tanácskozásait az országgyülés, már is szétszaladtak a kormány tagjai.
Az egyik magyar fürdőre megy, hogy ott pihentesse fáradt tagjait, a másik ugyanily czélból külföldön hüsöl valahol, a harmadik meg valami távoleső faluhelyen vonul vissza a közélet gondjaitól. A ki nem ment még el a fővárosból, az is készül a legközelebbi napok alatt, s már be is van csomagolva az uti podgyásza. Úgy tesznek — vagy jobban mondva úgy tettetik magokat – a tisztelt miniszter urak, mintha rettentő sokat dolgoztak, igen nagy munkákat végeztek volna, a melyek után rájok fér a pihenés. 

Pedig hát eddigelé semmi alkotó munkájuknak nem látjuk nyomát.
Csupán azokat a formalitásokat végezték el, a melyekre szükség volt, hogy helyre álljon a rend. Megszavaztatták az adót, meg az ujonczot, s felhatalmazták a pénzügyminisztert, hogy új adóssággal terhelhesse meg az országot. A mellett felfüggesztették a Wekerle-féle adótörvényeknek az életbeléptetését, a melyek pedig nagy könnyebbséget nyujtottak volna épen a legszegényebb néposztálynak.

Mert hiszen egy ötödével leszállott volna a földadó, egészen el lett volna törölve az első és másodosztályú jövedelmi adó (a melyek a szegénységet különösen nyomják) s a jövedelmi adót csak azok fizették volna ezután, a kiknek adójövedelme fölözi a 800 koronát. Ezeket a szegény néposztály részére kedvező intézkedéseket volt ideje az országgyülésnek megmásítani és megakadályozni, de új, üdvös törvények alkotására már nem volt érkezés, mert beállott a meleg, s el kellett menni hüsölni. 

Persze nyáron a nagy melegben, s a szorgos gazdasági munkák idején, más esztendőkben is szünetelni szokott az országgyülés. De máskor legalább a miniszterek szoktak ily időtájt dolgozni. 

Sőt többet dolgoznak, mint az esztendő más részében, ilyenkor készítik a nagy terveket és fontos javaslatokat, az ország jövőjére kiható nagy reformokat, mert ilyenkor jobban ráérnek, nem kell egész délelőttökön át a képviselőházban ülniök, nem kell folyton a képviselő urak panaszait és követeléseit hallgatniok. Az idén azonban ilynemü munkásságról semmit sem hallunk, s a hivatalos tudósítások abban merülnek ki, hogy ki hol és mikép pihen. 

De azért az ország dolga csak folyik valahogy tovább is.
Mi adófizető s kenyérkereső nép, alig vesszük észre, hogy itthon vannak-e a miniszterek, vagy hogy pihennek-e valahol.