Folyó évi szeptember hó 1-én este nyolcz óra negyven perczkor a Jerkes obszervatóriumon Amerikában új üstököst fedeztek fel, melyet, miután ez éven ez már a harmadik, az internczionális szokásnak megfelelően az a, b, c, … betűi sorrendjének megfelelően 1908 c üstökösnek neveztek el.
Felfedezésekor még igazán csak teleszkópikus égitestnek volt tekinthető, mivel akkoriban kicsinysége folytán kizárólag oly távcsőóriásokkal volt figyelemmel kisérhető, minő az amerikaiaké. Azóta azonban fényereje annyira megnövekedett, hogy még a szerényebb berendezésű csillagvizsgálók is megfigyelésök tárgyává tehették s így nálunk is nap-nap után, ha az idő kedvező, az ó-gyallai azstrofizikai obszervatóriumon vizsgálgatják.
Tudvalevőleg a csillagokat fényességük erőssége szerint osztályokba sorozzák, egyesnek nevezve a legkiválóbbakat, minő például a Vénusz, Jupiter vagy Szírius. Mennél halványabb azután valamely égitest, a számsorban annál magasabb helyre kerül. Az új üstökös fénye szeptember 18-án és 19-én még csak egy 10-ed, de 24-én már 9-es rendű csillag fényével volt egyenrangú. Napirendszerünk e váratlan és ismeretlen vendégének eme gyors fényváltozása tehát már magában véve némi fogalmat nyújt haladásának gyorsaságáról.
Erről különben a csillagászok annak idején, ha elég mérési adat áll rendelkezésükre, bővebben és pontosabban fognak beszámolhatni. Jelenleg még csak annyit tudunk róla, hogy ez évi deczember végén vagy jaunárius elején jut napközelbe, a mikor is azután Napunk mögött s ennek fényárjában el fog tűnni. Fényerőssége tehát továbbra is növekszik s miután most a Sarkcsillagtól jobbra a Cepheus csillagképében tartózkodik s még egész október hónapjában czirkumpoláris csillagnak tekinthető, nemsokára valószinűleg szabad szemmel is észrevehető lesz.
Alakja, mint a mellékelt s szeptember 22-én este 11 órakor az ó-gyallai tízhüvelykes távcsövön készített rajzból látható, rendkívül elmosódott körvonalú. Magja csak most van kialakulóban. Még 19-én alig látszott belőle valami s 22-één is inkább csak sejteni lehetett jelenlétét, 24-én azonban a fényképfelvétel már határozottan feltünteti. Ugyanez mondható el csóvájáról is.
Ugyanis 19-én még csak kis csücsöknek, 24-én azonban már másfélfoknyi hosszúságúnak mutatkozott. Ködszerű elmosódottsága s az, hogy még magjának külső szélein a mögötte levő gyengébb csillagok is átviláglanak, laza szerkezetre vallanak. Úgy látszik az 1908 c üstökös nem egyéb, mint apró szilárd vagy folyékony tetecskék felhőhöz hasonló halmaza. E feltevést támogatja a szinte 22-én este végzett spektroszkópiai vizsgálat, mely a szén-hidrogén három elég jól megfigyelhető vonalát mutatta.
Az ábrán az üstökös csóvája kicsi ovális alakú fejjel, maggal, majdnem egyenlő fényességűnek látszik, valójában azonban sokkal halványabb, mert az alkotó közeg is tetemesen ritkább. Ez szándékos, a könnyebb szemléltetés fokozására elkövetett hiba. A fejhez viszonyítva a csóva a fényképfelvételeken még hosszabbnak látszik, mivel a fényérzékeny lemez az emberi szem által észre nem vehető kémiai sugarakat is felfogja. A fotográfia tehát jobbnak nevezhető, mert többet mutat.
Vannak azonban esetek, hol a fényképezés nem használható, mint például a Jupiternél, melyről a különböző s erősen ható kémiai sugarak folytán, a felvétel rendkívül elmosódott, homályos képet ad.
Olbers és Bessel szerint a máskülönben nagyjából gömbalakú üstökösök csóvájukat a Naphoz való közeledésükkor, a Nap és az üstökös között fellépő elektromos erők vonzásának és taszításának köszönhetik. Rendszerint az üstökösöknek Naptól elfordult oldalán keletkezik. Mint fennebb láttuk, a csóva a jelen esetben is csak most, Napunk felé közeledésekor alakul ki, még pedig feltünően gyorsan. A csóva ez idő szerint fecskefarkú alakú, csakhogy az egyik (a felső) szára valamivel hosszabb és fényesebb.
Dr. Massány Ernő
