Az ember-majom

A természetnek különös csodája, jobban mondva szörnyetege keltett most nagy feltünést Párisban. Nőtől született majom ez a csoda, a melyhez hasonlót még nem látott a világ. Ember-majomnak nevezik s valóban ráillik ez a név, mert féligmeddig ember, féligmeddig pedig majom.

Mikor a párisi ujságokból tudomást szereztünk arról, hogy ott egy állatseregletben bemutatták az ember.majmot, nyomban táviratoztunk párisi fényképészünknek, hogy fotografálja le a „Tolnai Világlapja” számára ezt a különös teremtményt.

Nagy örömünkre még lapunk zárta előtt megkaptuk a rendkivül érdekes fotografiát, a melytől itt látható képünk készült.

Mindenekelőtt azt óhajtjuk elmondani, hogy mi módon született ez a szörnyeteg. Borneo szigetén történt tiz évvel ezelőtt, hogy egy néger nőtüzrevalót szedegetett az erdőben, a mikor egy hatalmas gorilla megtámadta, megragadta és magával vitte a sürüségbe, a tanyájára.

A szegény néger leány elájult a rémülettől s a mikor magához tért, nagy csodálkozással tapasztalta, hogy a gorilla ott ül mellette és gyöngéden babrál a hajával. A gorilla szerelmes lett a csinos néger nőbe.

Azt mondja a közmondás, hogy a nők, ha más nincs, megszeretik a legcsunyább férfit is, csak egy fokkal legyen szebb az ördögnél. Na, ennek a közmondásnak az igazsága sohasem bizonyosodott be még jobban, mint az emlitett néger nő esetében. A gorilla bizony csuf állat, de emberformájú és egy fokkal csakugyan szebb az ördögnél.

Mi történt? A néger nő lassan-lassan összeszokott a gorillával s ugy éltek ezután kettecskén az erdő sürüjében, mint a jó házastársak. Az asszony gyümülcscsel táplálkozott. Egy esztendő mulva gyermeke is született a különös házaspárnak. Félig majom, félig pedig ember lett ez a gyermek, a melyhez hasonló teremtmény nincs több a kerek világon.

Két esztendő multán eltünt a gorilla férj; nem tért többé vissza a tanyájára. Alkalmasint áldozatul esett valamelyik vadállatnak. Megszakadt tehát e különös házasélet; a néger nő özvegyen maradt „neveletlen” gyermekével.

Pedig milyen szép házasélet volt az övék! Megirigyelhette volna tőlük sok boldogtalan házaspár. A nő a gorilla-férj segitségével kunyhót tákolt össze faágakból s mint gondos háziasszony, még éléskamráról is gondoskodott, a melyben nagy mennyiségü száritott gyümölcsöt halmozott össze.

Itt rakta el a gorilla zsákmányából megmaradt husdarabokat is. Bezzeg jó volt a gorilla-férjnek a megmaradt hus, a mikor egy-egy esős, viharos napon nem volt kedve prtyázásra indulni. Gondos kis felesége szépen odarakta elébe az éléskamrában megőrizett eledelt: „Egyél, drágám!” Jól élt a kópé! Nem csoda, ha tetszett neki a házasélet. Csak az hiányzott még, hogy befőttet is kapjon, a mikor kissé gyöngélkedett!


A néger nő elbeszélése szerint, a másfél méternyi magas, óriási erejü, hatalmas testü gorilla olyan szeliden üldögélt mellette,mint a kezes bárány. Ha terhére volt, egyetlen hangos szavával eltávolithatta maga mellől. Engedelmeskedett neki a hatalmas állat mindig, mint a feleségétől félő férj. Papucskormány alatt nyögött szegény!

Boldogságuk még nagyobb volt kicsikéjük megszületése után. Az anya maga szoptatta a gorilla-fiut, a melynek csufságát természetesen nem vette észre anyai szivének szeretetében. Alkalmasint minden további habozás után elkülte volna a londoni gyermek-szépségversenyre s nagyon haragudott volna, ha nem ennek adják az első dijat.

A gorilla letünése után a bus özvegy visszatért a falujába s nemrégiben meghalt. Mindvégig szeretettel gondozta csuf agzatát. A majom-embert azután eladták a rokonok egy állatsereglet-tulajdonosnak, a ki most nagy feltünést kelt vele Párisban.

A majom-ember – Zizi Bambulla a becsületes neve – sok tekintetben hasinlit az emberhez; nincs szőr a testén, ráncsos bőre olyan, mint a bégereké, a füle jól kifejlett emberfül s erős karjait megirigyelhetné akármelyik férfi. A feje csunya majomfej s a természete és minden szokása majomra vall.

A párisi tudósok is megbámulták.