A haditengerészet költségvetését október huszadikán tárgyalta magyar delegáczió tengerészeti albizottsága és megszavazta a költségvetést. Az előadó kifogásolta ugyan, hogy az annexiós zavarok ürügye alatt kért 54 millió koronából a valóság szerint csak 14 millió koronát fordítottak a haditengerészet mozgósítására, míg 40 milliót egészen más czélokra költöttek el fölhatalmazás nélkül, de az 54 milliót megszavazta a bizottság, valamennyi szavazattal az egy gróf Batthyány Tivadar szavazatával szemben. 

Behatóan tárgyalták a költségek alkotmányos megszavazása nélkül, sőt a kormányok hozzájárulása nélkül rendelt Dreadnought-hajók ügyét is. Ezt a dolgot mindenki kifogásolta, a ki hozzászólott, de azért végezetül megszavazták a költségeket, a bizottság azonban az előadó javaslatára határozatot hozott, melyben a haditengerészet parancsnokságának meghagyja, hogy a jövőben semminemű pénzügyi tekintetben kötelezettséget ne vállaljon oly ügyekben, a melyekre megszavazott költségvetési fedezet nincsen és ezt a határozatot megtoldották gróf Batthyány Tivadar indítványára azzal, hogy a parancsnokságok ily ügyekben még kezdő lépéseket se tegyenek a két kormány előzetes beleegyezése nélkül. Hasonló határoztatot fognak hozni a hadügyi albizottságban a hadseregre nézve is.

A tengerészeti vitában figyelemreméltó mozzanat volt Chorin Ferencz nagy beszéde, a melyben figyelmeztette a hadügy vezetőit, hogy az ország gazdasági ereje nem bírja el a hadseregnek és a haditengerészetnek egy időben való nagyarányú fejlesztését, a hajóhad szaporításában tehát mérsékletet kellene tanusítani, annál is inkább, mert se gyarmatpolitikát nem folytatunk, se külső kereskedelmünk érdekei nem követelik a nagy hajóhadat s partjaink védelmére sem szükséges oly nagyarányú tengerészeti készülődés, mint a minőt más nagy államokban látunk.