A trágya kezelése homokos vidéken
Köztudomás szerint a trágyának nem csak chémiai alkotórészei gyakorolnak hatást a talaj termelő képességére, de a trágyának a talaj fizikai tulajdonságaira való befolyása nem kevésbé figyelemre méltó. Az egészen laza homoktalajra nem szabad friss szalmás trágyát felhordani, mert ez a különben is tullaza talajt még lazábbá, tehát még roszabbá tenné. Úgy, de ha a trágyát a telepen megérni hagyjuk, ezáltal trágyaerőben fölöttébb nagy veszteséget szenvedünk, s így nem marad más hátra, mint a trágya konzerváló szereket szorgalmasan alkalmazni, mint ilyenek szuperfoszfát, szuperfoszfát-gipsz, kainit, tőzegpor stb. ajánltatnak.
Ezek használatától azonban még igen sok gazda idegenkedik és pedig a saját kárára. Ezeknek a gazdáknak a következő eljárást lehet ajánlani:
a) hordják az istálló trágyát a komposzttelepre és ott kezeljék tovább;
b) hintsenek a trágyára rendes időközökben humuszos földet.
Mind a két eljárás sokszorosan kipróbálva, igen jónak bizonyult.
A komposzt széthintése által a homoktalaj vizfoghatósága is jelentékenyen növeltetik, s így a talaj termőképessége nevezetes mértékben emelkedik. Különösen ajánlható a trágyatelepen a száraz tőzeges földnek naponkénti felhintése, mely azután trágyalével átivódva, míg egyrészt az ammoniák elillanását gátolja, másrészt nyirkosságánál fogva a trágya korhadását egyenletessé teszi, végül egyszerre erősen ne trágyázzuk homokos földjeinket, de leginkább gyengébben és gyakrabban.
Az almák utánérése
Általánosan ismeretes, hogy épen a legnemesebb almafélék a fáról közvetlenül leszedve, korántsem olyan jók, mint később, ha egy ideig hűvös helyen állottak; az ilyen almáknak az utánérésre szükségük van, s ez alkalommal jutnak jóságuk tetőpontjára s ekkor lesznek legédesebbek, illatosak és zamatosak.
Különösen a későnérő téli almák több-kevesebb keményítőt tartalmaznak a leszedéskor, a mely keményítő lassan-lassan átalakul czukorrá, miáltal az alma édesebbé válik, – az ujabb vizsgálatok szerint az almában levő keményítő nádczukorrá alakul.
Ezenfelül az alma édesebbé lesz azért is, mert a vizet párologtatván el, nedve sürübb és így czukordusabb lesz. Végül az eltartás közben bekövetkező oxidáczió a csersavat és a többi fanyarízű savakat más vegyületekké alakítván, az alma eltartás közben fanyarságát elveszíti s így kellemesebb ízű és élvezhetőbb lesz.
Hosszabb ideig való eltartásnál az oxidáczió az alma egyéb alkatrészeire is kiterjed, az illatos anyagok veszendőbe mennek s az alma kásás, szivacsos stb. lesz és jósága mindinkább csökken.
Legtovább áll el a gyümölcs hideg, száraz helyen.
Még a vékonyhéjú gyümölcsfajták, pl. cseresznye, meggy, stb. hónapokig is eltarthatók a jégveremben, vagy ha alkalmas edénybe téve, a kútba sűlyesztetnek.
