A baltaczim vetése

Kopár, sivár talajra sokszor nehéz jó anyagot találni, a mivel a legelőt alkalmasan javítani lehetne. Juhlegelőnek rendesen a száraz, gyenge termőképességű, kopárabb talajt, hegyvidéken pedig a meredek, köves, silány domboldalakat szokták meghagyni, a melyen másféle állat (pl. szarvasmarha) már meg nem él.

A baltaczimnek igen fontos szerep jut az ilyen helyeken, mert noha tehénnél, juhnál tápláló és tejképző takarmánynak bizonyult, tehát épen nem másodrendű takarmány, akár zölden legeltetve, akár szénának megszárítva, mégis a szabály az, hogy az okos gazda baltaczimet csak ott termeszt, hol a proteindusabb, nagyobb hozamot adó, tehát értékesebb buzafélék már nem teremnek meg kielégítően.

A baltaczim tehát olyan helyeken, hol száraz az éghajlat, úgy sík földön, mint délnek fekvő, száraz, köves, dombos, kopárosodásnak induló talajon is igen értékes és becses takarmánynövény. A baltaczim kedveli a meszes talajt. Nagyon jó takarmány tehát növendékállatok etetésére is, mert mésztartalmánál fogva a csontképződést – a mi nagyon fontos az állatok nevelésénél – elősegíti. 

Erdélyben – írja Dorner Béla a Köztelekben – a sok kopár, köves, sivár talajon a legelőjavítási munkálataimnál a baltaczimet igen szép eredményekkel használtam és igen becses növénynek ismertem meg talajkötésnél is a legelő kopárosodási folyamatának meggátlására. 6-800 méter tengerszintfölötti magasságban is vetettem. A zord teleket is elég jól birta ki, a kifagyás veszélye nélkül.

A juhokkal való legeltetést mint minden más nemesebb növény, így ez sem igen birja ki, mert a juh éles körmével, főleg esős időben, kitiprás által igen erős kárt tesz benne és vésőszerű, éles fogaival épen a „sziv-leveleket” szokta leharapni, tehát a növény középszárának növekedését teszi tönkre. 

Enyhíthetjük a juhlegeltetéssel járó értékcsökkenést, ha a balczimet nem legeltetjük kora tavaszszal, mikor a növény még alig hajtott 3-4 centiméter magas leveleket, esős időben nem engedjük reá a juhokat és ha nem engedjük a juhokkal erősen lekoppasztani a legelőt, és végül, – de nem utoljára, – ha a friss vetés első évében az első termést lekaszáljuk és csak a tarlót engedjük át legeltetésre.


A baltaczim sem hálátlan azonban a jobb táperőben levő talaj iránt, azért jó kat. holdanként 300 kg. Thomas-salakot szórni el még őszszel a tavaszszal elvetendő baltaczim alá. Ezáltal a foszforon kivül meszet is adunk a talajnak, mert a Thomas-salakban tudvalevőleg a foszfor mészszel van vegyítve. A baltaczimből kell tiszta vetésnél kat. holdanként szóravetésnél 120 kg., sorbavetésnél (12 centiméter sortávolságra) 90 kg. Ajánlom a hámozott magvat, mely drágább ugyan, de abból felével kevesebb kell és csirázása sokkal biztosabb és gyorsabb.

A baltaczim okos legeltetéssel 3–4 évig is kitart, de míg extenziv gazdálkodásnál akár 10 évig is elél, addig az intenziv legelőgazdaság már 2-3 év múlva nem tűri meg a baltaczimlegelőt, mert megritkul, tehát terméshozama megcsökken. Ekkor tehát vagy feltörjük, hogy a vetésforgóban utána őszi gabonát vessünk, vagy pedig (dombos vidéken) fölülvetéssel és műtrágyázással az üres foltokat ismét bepörgetjük, hogy zárt gyepet nyerjünk. Utána – ha lehet – jó, ha hengerezünk.

A baltaczim a boronálást nem szereti, így csak a felülvetés alkalmával tanácsos jól megfogasolni a Lacke-féle lánczboronával, egyrészt, hogy a műtrágyát befogasoljuk, a gyomokat megritkítsuk és a felülvetésre a magnak a fölporhanyított talajban magtakarót készítsünk. Fölülvetésre mindenesetre a hámozott mag ajánlatos, mert a hámozatlan, tüskés magvat nehezen lehet betakarítani és csirázásra ösztönözni.