A modern csodák idejében élünk. A réges-régi emberek már álmodni sem mertek volna azokról a találmányokról, a milyenek például a telefon és a táviró. Mi a megszokás folytán már nem csodálkozunk ezeken a találmányokon.
Sőt azon ütközünk meg, ha valami zavar miatt nem lehetne beszélnünk a telefonon s nem továbbithatnók idejében a táviratainkat. Pedig a vasúti közlekedésre, de méginkább a táviró- és telefon-berendezések forgalmának lebonyolitására óriási befolyással birnak az időjárási viszonyok.
Azt kevés ember tudja elképzelni, hogy mi köze lehet a ködnek, az esőnek, a havazásnak ahhoz,hogy a beszélgetést közvetitő áram a drótokon ne mehessen tova.
A drótok átlag ötven méternyi távolságokban elhelyezett oszlopokra erősitett szigetelpkre vannak felkötve. Szigetelpknek nevezzük azokat a harangalaku porczellánokat, melyekre a dróthuzalokat kötik fel. Rendeltetésük az, hogy a huzalt a földtől szigeteljük s igy a huzalban vezetett áramnak a földbe elvezetését megakadályozzuk.
A szigetelőknek azonban az is a rendelktetésük, hogy a földben mindenüttkeringő idegen áramok bejutását a vezetékekbe megakadályozzák. E szigetelés legnagyobb ellensége azonban a nedves időjárás,különsen pedig a köd, mikor is a szigetelő felületében nedvesség csapódik le s ez által az áramnak a földbe jutása meg van könnyitve.
A baj lehető mérséklése czéljából a szigetelők különös szerkezettel ugyneezett kettős haranggal készülnek, de a lecsapódás káros befolyását ne lehet teljesen kiküszöbölni.
A második nagy ellensége a táviró- és telefon-berendezéseknek a jeges eső, illetve a nedves hó. Eredeti fényképfölvételünk érdekes módon mutatja, hogy milyenek ilyenkor a telefon- és távirósodronyok. Az oszlopok a rájuk rakódott hóréteg miatt vastag oszlopoknak látszanak s a drótok is olyanok, mintha az oszlopokon keresztbe fektetett gerendák volnának.
Ha meggondoljuk, hogy a kifeszitett ötven méteres huzal a tiz-husz czentiméternyi jégréteggel mennyire meg vannak terhelve; nem fogunk csodálkozni azon, hogy a huzal elszakad.
Legtöbbször azonban ilyenkor a hóesések szélfúvással is vannak egybekötve s akkor a szélnyomás valamint a nagy teher következtében az oszlopok százszámra kidülnek vagy kitörnek.
Érdekes amásikkép is. Ezen is hóréteggel fedett táviródrótokat látunk. Legtöbb helyen olyan vastagon rakódott rá a hóréteg a drótokra, hogy messziről vstag köteleknek látszanak. A vonalfelvigyázók már ott vannak a veszedelem helyén.
Még e képeinknél is érdekesebb az a nagy képünk, a melyik a házetőn elhelyezett sodronytartó romlását mutatja. Hogy mekkora erők müködnek ily esetekben, mutatja a tetőtartó képén a tartó lábit alkotó traverzek elgörbülése.
A harmadik ellensége a berendezéseknek a hófuvás; nem ugyan azért,mert az okozná a berendezések tönkremenését, hanem azért, hogy a véletlenségből más módon megrongálódott vezetékhez nem lehet hozzáférni.
Hogy milyen nagy méretü hófuvások szoktak előfordulni, azt mutatják további képeink. Mind a két fölvételen hóval betemetett völgyet látunk, a hol a vonalfelvigyázó elakadt. A lokomotiv és a kocsi nem haladhat tovább a hóboritotta pályán.
Igen nagy ellenségei a berendezéseknek a nagy szelek, melyek huzalszakadásokat és oszloptöréseket okoznak.
Van még ezenkivül a berendezéseknek számos ás ellensége is, hogy ne emlitsünk mást mint a készakaratos megrongálást. Hányszor történik meg, hogy éjjel több kilométer távolságra az össszes vezetéket ellopják.
Mindennapi eset, hogy meggondolatlan és tanulatlan pásztorgyerekek czéltáblának használják a porczellánszigetelést. Ezeken mutatják meg, hogy melyikük tud jól czélozni.
Láthatjuk, hogy a mi nagyszabásu telefon- és táviró-hálózatunk rendben tartása milyen megfeszitett éberséget és munkásságot igényel s ha a közönség ismerné a szerkezetet és az elháritandó nehézéségeket, nem mondana oly könnyen ítéletet és nem vádolná sokszor oly élesen azt a személyzetet, mely egészségét, idejét nem kimélve, az ő érdekében fáradozik.
