|
A Wiener Athletik-Sport-Club viadala
Az osztrák atlétikának egész programmját kiforgatták az idén tervezett császár-jubileumi versenyek. Nagy reklámmal indultak neki ez évnek, propoziciókat küldtek szét a világ minden részébe, de mikor a verseny rendezésére került a sor, kisült, hogy nincsen pénz, s így a jubileumi versenyek elmaradtak.
Ez az oka, hogy a Wiener Athletik-Sport-Club viadala, mely az osztrák atletikai sport legnagyobb és legfontosabb versenye, annyira belé nyult a télbe. E viadalra, mint pontversenyre kiírt Mühlhausen-díj egy értékes, művészi szobor, melyet 1905-ben írt ki a WAC., s végleges megnyerése három egymásutáni, vagy öt sorrend nélküli győzelemhez van kötve.
A Bécsváros díját, Wien magisztrátusa adományozza évről-évre, s elnyerése egyszeri győzelemhez van kötve. A Mühlhausen-díjat 1905. és 1906-ban a WAC., 1907. és 1908-ban a MAC. nyerte el. A Bécsváros-díja 1904-ben került először kiírásra, a pedig legelőször 500 m.-re. Ekkor Kwieton F. nyerte meg. 1906. és 1907-ben kilences pontversenyre volt kiírva és ekkor mindkét ízben a MAC. nyerte meg. Az idei 4-szer 200 m.-es staféta volt kiírva. A verseny kellemetlen, szeles és 5 fok hidegben folyt le, s a viszonylagos gyengébb eredmények főleg ennek folyományai. Az előfutamok, valamint az ugró- és dobószámok első három ugrása, illetve dobása, a délelőtt folyamán tartattak meg. A 100 m.-es síkfutában, mint várható volt, Simon biztosan győzött, s ezzel veretlenül zárta le idei fényes pályafutását.
A döntőbe különben négy közül három, magyar került, mert a Sparta sprinterei itt semmiféle szerephez nem jutottak. A fiatal Brünner, ki jelenleg Bécs legjobb sprintere, még nem kiforrott futó s 100 yardra 11 mp.-re tehető. A döntőben 2-3 m.-rel ellépett s ezzel az előnynyel lett második mellszélességgel Jankovits előtt.
A hosszutávfutásokban a MAC. futói, Auerbach és Becske, főleg csak egy-egy biztos helyezésre mentek. Az 1500 m.-esben az ismert cseh Dvorak, nagy fölénynyel győzött Kwieton ellen, ki már a második kör után feladta a versenyt. Az 5000 m.-en Drovak, a bécsiek nagy bosszuságára, azon a címen, hogy nincs elég erős konkurrencia, nem állott ki.
A rudugrásban Szathmáry Kálmán, a hideg idő dacára, igen szépen ugrott. A 332 cm. rekordmagasságra feltett lécet két ízben is átugrotta már, s egy ízben vállával, majd keze fejével verte le. Óriási meglepetést keltett az ifjabbik Mudin szereplése a kő- és diszkoszdobásban. A 17 kg.-os követ, körből elsőre 698 cm.-re dobta, ami a bécsieket igen nagy csodálkozásba ejtette. Itt különben mind a három helyezés a MAC.-nak jutott, dacára, hogy mi nem foglalkozunk kődobással.
A diszkoszvetésben Mudin Imre 37.47 m.-es dobása igen értékes, mert óriási ellenszélben érte el, mely mintegy megfogta utközben diszkoszát. A távolugrásban Lampelmayer győzött, s ugrása igen értékes. Tiszta jó stilussal ugrik, s a fenforgó körülményeket tekintetbe véve, jövőre veszedelmes ellenfele lesz a magyar távolugróknak.
A Mühlhausen-díjért három egylet versenyzett: a MAC., WAC. és az AC. Sparta, Prágából. A benevezett BEAC. és MTK. nem indult. A végeredmény a következő: A staféta a MAC. biztos zsákmánya volt. Mikor Simon, mint utolsó futó elindult, már több, mint 30 m. előnye volt, mit Kwietonnal szemben 60 m.-re növelt, mi az időkből is kitűnik. Az elért 1 p. 48.4 mp.-es osztrák rekordot 12 mp.-el tulszárnyalja. A magyar staféta, miután rekordra ment, teljesen kifutotta magát. |