Képek a tolvajvilágból

Besurranó tolvajok

Ne tessék ezt a tolvajfajtát lefitymálni! Az elv, hogy tartsuk mindig jól zárva az előszobaajtót és egyéb bejáratot, mindenesetre kitünő védekezés….de többnyire csak elv szokott maradni. A legpedánsabb ember cselédsége nem éppen hasonló módon pedáns és a gondtalanul nyitva maradt – álkulcscsal belülről be nem zárt – ajtók kitünő alkalmak a besurranó tolvajok számára, a kik közül nem egy hónapokig üzi büntetlenül ezt a mesterséget.

A budapesti rendőrség például elég gyakran elfogott már olyan belopódzókat, a kikre azon melegiben ötven-hatvan besurranást bizonyítottak, hála a sok zálogczédulának és természetben megőrzött ingóságoknak, melyek motozások és házkutatások alkalmával szoktak előkerülni. Akadt nemrégiben egy nagyon rendet és pontosságot szerető besurranó tolvaj, a ki hüségesen a noteszében jegyezte fel minden nap „üzleti” eredményeit. Jó sok oldal volt teleírva.

Védekezni kell tehát az efajta tolvajok ellen! Az ugynevezett francia zárak is – kívül kilincs nélküli zárak – nagyon jól beváló módszer a látatlanságot kedvelő idegen látogatók ellen. A magunk óvatosságánál azonban jobb védelem még sincs.

A mi most a besurranó tolvajokat általában illeti, ne higgyük, hogy csak a toprongyos s lezüllött fajtája áll lesben, a ki már külsejével is elárulja, hogy minő járatban van. Akad ugyan tekintélyes számban olyan is, de a tolvajoknak zöme igen jól tudja, hogy a tisztességes külső a legjobb villámhárító a gyanuval szemben. És jól öltözködnek. Igaz, hogy soknak nem is esik nehezére, mert nem a tolvajlebujok lakói, hanem fesztelenül ott mozognak a jó társaságban is.

Még emlékezhetünk arra a kávéházi kompániára, mely nagyban szervezkedett – besurranó tolvajbandává. Egy irodistákból és kereskedősegédekből álló lump társaság közönséges besurranásokkal szerezte meg ugyszólván részvénytársasági alapon a szükséges pénzt billiárdra, futó szerelemre és lóversenyre. Míg végre egy idegen lakásban véletlenül, de nagyon rosszkor feldöntött virágváza az egyiket kézreadta. A csörömpölésre benyitott a szomszéd szobában olvasó háziasszony. A fiatal ember ugyan nagyon értelmesen hebegte el, hogy miért és hogyan jutott a lakásba, a hölgy azonban gyanut fogott, rendőrt hívott és nemsokára az egész társaság lakat alatt volt. Másnap pedig az főkapitányság folyosóján sok öregembert lehetett sírva látni: a megtévedt fiatalok szülői voltak.

Volt már besurranó tolvaj, a kinek szülői előkelő hivatalnok, sőt birák, ügyvédek voltak. A fiatalembereknek rendszerint kevés a zsebpénzük …és az élet oly szép, hogy a gyönge morál a  lopástól sem riad vissza. Ne tévesszen meg tehát a külső és a gyanusan a lakásba bejutott „uri ember”-től is csak hadd kérje el rendőr a névjegyét.

A besurranó tolvajokhoz tartoznak azok a kabáthiénák is, a kik az orvosi rendelőszobák rendes látogatói. Kivált a fogorvosokat kedvelik. Jobb fogorvosnál tudvalevőleg néha tíz-tizenöt embert is ki kell várni, míg az emberre az érkezés sorrendje szerint sor kerül. És mennyi szép és jó kabát lóg addig a fogason, a míg a pacziens unatkozik és vagy beletemetkezik az ujságba, vagy valami csevegésbe kezd a szomszédjával. Beállít tehát a mi emberünk is. A maga nyütt kabátját szintén odaakasztja a fogasra és vár, még pedig nagyon türelmetlenül vár.

- Borzasztó ez a várakozás! – sóhajt fel. – Eh, majd holnap jövök. Talán nem leszünk annyian.
És ezzel merészen magára ölti annak az urnak prémes bundáját, a kinek épp most sikerült a fogorvoshoz bejutni. A tolvaj sietve távozik. Néhány percz alatt már a zálogházban pihen a drága bunda.