A cserebogár mint baromfieleség

Az időszerűség adja meg rendszerint valamely dolognak az érdekesség külső zománczát.
Az időszerűség veti felszinre a kavargó baromfitenyésztési élet forgatagában azokat a fogalmakat és eseményeket, melyek talán egynéhány évi elhagyatottságra lettek volna kárhoztatva, ha az aktualitás elő nem ragadja azokat a szürkeség megölő hinárjából.

Most, a midőn csaknem az egész országban egynéhány hét mulva megkezdődik a cserebogár-járás, (azért csaknem, mivel hazánkban a Felvidéket kivéve, minden harmadik évben jelennek meg a cserebogarak), nagyon is aktuális és közelfekvő dolog megismerkedni ezen kártékony bogaraknak pusztitásaival és okszerű felhasználásukkal.

Azért emlegetjük az okszerű felhasználását a cserebogaraknak, mivel tudvalevőleg a baromfiak nagy előszeretettel fogyasztják azokat; csakhogy ezen bogaraknak a megjelenésük, a milyen gyors, épen oly rövid ideig is tart, úgy érdemes azokat kiszárított állapotban elraktározni és a baromfiaknak az év többi hónapján át és a szemes eleség mellett eleségül nyujtani.

Már most lássuk, hogy miképen lehet a cserebogarakat a legegyszerűbben és a legkevesebb költséggel kiszárítani, hogy azok azután zsákokban hosszabb ideig is képesek legyenek elállni. Minthogy azonban a cserebogarak napos időben és estefelé élénken repkednek, legjobb a cserebogarakat reggel vagy borus időben nappal is gyűjteni, a midőn a bogarak meg vannak gémberedve, vagy halált színlelnek; a fákról könnyen lerázhatók. Szedésükkor nagy gond fordítandó a magányosan álló vagy az ültetvények szélén lévő fákra, a melyeket a cserebogár különösen fel szeret keresni.

A cserebogarakat szedő gyermekmunkásokat legczélszerűbb az összegyűjtött bogarak mennyisége szerint, tehát kiló- vagy literszámra fizetni, mert így a szedők jobban igyekeznek. Az alacsonyabb fákról a cserebogarakat rázzuk le; magasabb törzsű fáknál azonban a rázáshoz hosszúnyelű horgokat alkalmazzunk, vagy ha a szedők között ügyesebb suhanczok akadnak, akkor azok másszanak fel a fára és úgy rázzák meg annak gallyait egyenként. A rázás hirtelen erős legyen és rövid ideig tartson, hogy a cserebogár egyszerre essék le, a fának ide-oda való lóbálásakor az erősen megkapaszkodó bogarak nem hullanak le.


Az elpusztítást úgy kell végezni, hogy az összeszedett cserebogarakat egy nagy kádba töltjük és azokat azután forró vizzel leforrázzuk, megjegyezzük azonban, hogy a kádba legfeljebb annyi cserebogarat öntsünk, hogy az a kádnak legfeljebb 3/4 részét töltse meg, mert különben azok közül igen sokan ki fognak mászni, továbbá a forró vízből meg annyit kell a kádba önteni, hogy az a cserebogarakat teljesen ellepje.

Az így leforrázással elpusztított cserebogarakat azután napos és szellős helyen ponyvára szórjuk ki, vékonyan elteregetve, vagy pedig a sütőkemenczében kenyérsütés után. Ha a napsugár elég erős, akkor 2-3 nap mulva a cserebogarak teljesen ki lesznek száradva, úgy hogy azokat azután zsákokba rakhatjuk és száraz helyen hosszabb időn át eltarthatjuk.

Az itt előadottakban röviden reá akartunk mutatni egy olyan baromfieleségre, a melyet szárnyasaink nemcsak, hogy szivesen fogyasztanak, hanem a mely a mellett igen tápláló eleség is az abban lévő nagymennyiségű proteinnél fogva, továbbá mindazon baromfitenyésztő, a ki kerttel is rendelkezik, mint pl. a kertgazdák, a cserebogarakat azok káros voltánál fogva úgyis irtani fogja, így tehát a cserebogarak leforrázása és kiszárítása oly csekélylyel fog több kiadást okozni, a mely azoknak feletetése által busásan meg fog térülni.