Földmíves munkáscsaládok szerencsétlensége

Hogy a gyárakban, a hol lelketlen gépek dübörögnek, forognak s az egész épületen végighúzódnak a szíjak, a melyek közé keveredve, – kész a nagy véres szerencsétlenség, megcsonkulás, – ezt még megtudjuk érteni, de megindultan és egyrészt kinosan meglepetve vesszük tudomásul, ha mezőgazdasági munkásokat éri foglalkozásuk közben halál. 

A pozsonymegyei Nagyfödémesen Tóth Lajos trágyát hordott, valahogy lecsúszott a szekérről, a kerekek átvágták s olyan nagy belső sérüléseket szenvedett, hogy a kapott sérülésekbe belehalt. Felesége és három árvája siratja. 

A tolnamegyei Hant községében Heachenröder József disznókat etetett.
Ezek közül egy dühös kandisznó nekiment, felhasította a czombját s a sérülésekbe belehalt. Felesége és egy gyermeke kisérte a szomorú sorsú embert a legutolsó, a gyászos úton, a temetőbe. 

A nyitramegyei Szolcsány községben Gyatyelinka Józsefet szintén a szekér gázolta el. Felesége és hat gyermeke maradt támasz, kenyérkereső nélkül. 

De még ezzel sincs vége.
Forrainagyiratoson (Csanád megye) Kőmives János a padlásról zuhant le és halálát lelte. 

Bizony ezekben a munkáshajlékokban a család a legnagyobb nyomorúságoknak nézett volna elébe. Még szerencse a szerencsétlenségben, hogy mind a négyen be voltak iratkozva a gazdasági munkások segítő pénztárába, a mennyiben egy koronát fizettek be s most a gazdasági munkások segítő pénztára valamennyi családjának ezt a koronát 400 szorosan adja vissza. 

Kétségtelenül igaz az, hogy Rothschildéknak nem volna pénz ez az összeg.
Nem pénz talán kevesebb pénzű, de gazdag embernek se. De a szerencsétlenségben egy-egy munkáscsaládnak ez a pénz megváltás az őrületből; kiemelés a nyomorból, hozzásegítés, hogy az asszony valamibe kezdhessen. 

Nagy dolog az, a kiknek falun 400 korona tőkepénze van.
Ebből, ha élelmes, megélhet, mert ügyesen forgatja. Ki aprójószágot vesz és elad, ki tojást szed, ki libamájat vesz és küldi biztos helyre. Félegyházán, Csongrádon, Csabán, Szabadkán, Orosházán, Vásárhelyen nem egy asszony van, a kinek még ennyie se volt s ma már háza, földje van és a hogy szokás mondani, van mit aprítani a tejbe. 

Nagy ujjmutatás ez valamennyiünkre, mindazokra, a kik napszámból élnek, hogy valamiképen gondoskodjunk magunkról, a ki nem tud magának 10 korona 40 fillérrel egy kis nyugdíjat biztosítani, — az legalább egy koronás tagnak iratkozzék be ebbe a pénztárba. 

Mert mit is nyújt ezért az egy koronáért a pénztár?
Ha a tagot baleset éri, ingyen gyógykezelik, ha a baleset miatt egy hétnél tovább munkaképtelen, mindaddig, míg munkaképessége helyre nem áll, 60 napon belül naponként 1 korona, 60 napon túl pedig mindaddig, míg munkaképessége helyre nem áll, tehát esetleg élete fogytáig havonként 10 korona segélyt kap, ha a baleset következtében meghal, hátramaradt családjának egyszersmindenkorra 400 korona segélyt, vagy ha családja nem maradt, temetésére 100 korona segélyt ad a pénztár. 

Ha azt olvasom, hogy a pénztár mily nagyban gyakorolja a szegény munkás néphez való jóindulatát, — akkor még inkább megértem, hogy a pénztárnak oly sok tagja van. Mióta a pénztár áll, volt a pénztárnak 57,545 segélyezett tagja, hogy a pénztár a múlt esztendőben hatezerkilenczszáz embert segített s közel fél millió koronát juttatott a munkásnépnek, ha megtudom, hogy ennek az évnek két első hónapjában 2668 embernek nyújtott napi segítséget, vagy rokkantsági segélyt. Így lehet aztán megérteni, hogy ebbe a pénztárba ebben az évben márczius 6-áig, tehát 65 nap alatt belépett 14750 családos ember.
Helyes is, ha a rendkívüli tagok most lépnek be az év első napjaiban, mert a tagság a belépéstől az év utolsó napjáig számít; mégis az országgyűlés áldozatkészségéből nyolczadfél millió munkásság vagyona s biztos, hogy innét egy hunczut garast el nem lopnak, mert hét lakatnál, hét sárkánynál szigorúbb őrzés van itt s hozzá a munkásembert még az is biztosítja, hogy országos intézményről, törvényalapozta pénztárról lévén szó, mindenekért, a mi ott történik, felel az ország egész vagyonával. 

A mit tehát a pénztár igér, azt megtartja.
Itt senki meg nem égeti a kezét, mint a kiházasító pénztárakban, a melyekről nem egy magyarnak van szomorú emléke és érvágásnak beillő károsodása.