Erdély gazdasági fölvirulásáért

A székely-kérdés nagyon megérdemli az egész ország, az egész magyar közvélemény legéberebb érdeklődését. Ennek a kérdésnek a nemzeti érdek számára kedvező megoldása egyben a nemzetségi kérdés legsúlyosabb csomójának a megoldását is jelenti. Mert a míg az erdélyi részeken a magyarság számbeli, szellemi, és gazdasági uralma föltétlenül biztosítva nincs, addig a románságnak a magyar állameszme előtt való föltétlen, őszinte és végleges behódolása csak ábránd és csalóka reménykedés marad. 

Fájdalom, ennek az igazságnak átlátása csak néhány évtizeddel ezelőtt következett be a magyar politikusok gondolkodásában. Odáig, hosszú időn át a magyarságnak ez a mérhetetlenül becses eleme szabadjára hagyott prédája volt a körülményeknek. Hatalmas darabokban merült el és olvadt föl az idegen áradatban, a mely körülvette.

De mi se mutatja jobban a székelység nagyszerű erejét és szívósságát, mint az a rugalmasság, a melylyel egyszerre megint talpra állt, a mint a kormányzat gondossága fejlődése talaját kedvezőbbé tette. Körülbelül negyven esztendeje tart ez az örvendetes folyamat: az erdélyi magyarság föléledése, erőre kapása és fokozódó térfoglalása Erdélynek valamennyi vármegyéjében. 

Ennek az örvendetes jelenségnek egyik magyarázata a székely fajnak a románénál nagyobb természetes szaporodása, a másik pedig a közművelődési munka, a mely magyar iskolákkal és magyar templomokkal a magyarság számára megvédelmezte és megtartotta.

De teljessé és tökéletessé az eredményt csak Erdély gazdasági fellendítése teheti.
A kormányzatnak ezen a téren van a legtöbb tennivalója. Az első lépések már megtörténtek. A magyar hitelintézetek megerősítése megdöntötte az oláh pénzintézetek föltétlen uralkodását Erdélyben. A székely vasút megépítése sok, odáig teljesen elhagyatott vidéket kapcsolt bele a forgalomba. A telepítési akczió most, az állami parczellázó bank megalapításával indul meg szélesebb mederben.

De Erdély legnagyobb kincseit a föld mélye rejti.
A bányászat az, a miből gazdagságának elő kell áradnia. Az arany, a szén, a kő és a földgáz. Ez utóbbi természetadta nagy hajtóerő sok ipari vállalatnak, gyárnak fogja alapját megvetni.

Ma még vannak Erdély nemzetiséglakta vidékein oly helyek, a hol a magyarságot a hatóságon kívül csak egy-egy kisebb-nagyobb ipartelep képviseli. E magyar ipartelepek magyarosító munkája szemmel látható és biztos kilátást nyújt a magyarságnak ilyen módon való terjesztésére.

A munkaalkalom hiánya ma is a székelyek tizezreit hajtja ki Romániába, a hol megtelepedvén, eloláhosodnak, a nemzet számára örökre elvesznek. Ha ez az állapot megszűnik, ha a vállalkozás a természet kinálkozó erőinek felhasználásával Erdélyben gazdag nagy magyar ipari életet teremt, ez a folyamat megfordul, a sok tizezernyi magyar ember itthon marad, sőt a magyar gazdasági erő az idegen elemeken is hódító munkát végez: megmagyarosítja őket, Erdély fölvirulása a nemzeti erőnek egy új fölvirulása is lesz, tehát méltó arra, hogy minden magyar ember kivánja és áhítsa.