Jövedelmünk és szükségleteink

A drágaság, mely minden vonalon uralkodik, jobban mint valaha arra ösztökél bennünket, hogy jövedelmünk és kiadásaink között a kellő arányt keressük, megtaláljuk. 

Ezen arányt megtalálni, talán nem is oly könnyü, mint első pillanatra gondolnók.
Nagy beosztásra van szükségünk egész életrendünkben, a mi viszont megkivánja azt, hogy igényeinket, melyek rendesen a korral is növekednek, korlátok közzé szoritsuk. Ez a nehéz a dologban, de egyszersmind ez a titka jövendőbeli boldogulásunknak. Csak az, a ki igényeit mérsékelni, korlátozni tudja, haladhat helyes életelvek utain, ellenben az a ki arra nem képes, hiába fogja ezeket az utakat keresni. 

Az oázis megteremtésén tudvalevőleg nemcsak saját érdekünkben, hanem családunkéban is gondoskodnunk kell. Csak úgy mint mi, családunk is rászorul arra, hogy akkor is el legyen látva, ha dolgozni, keresni már nem tudunk és rászorul arra is, hogy el legyen látva azon nem várt esetben, ha nem érjük el azt a kort, melyig dolgoznunk kellett volna, hogy elegendő vagyont gyüjtsünk. 

Ezen elengedhetetlen szükséglet és az, hogy sohasem tudhatjuk, egészségünk dolgában milyen lesz a holnap ha ma még oly szép, még oly jó is, ezek teszik nélkülözhetetlenné minden gondolkodó és jól számitó ember részére az életbiztositást. 

Az életbiztositás célja, hogy megvédje a családot azon anyagi veszteség ellen, mely azt a családfő, a kenyérkereső korai halála folytán éri. E szerint a biztositó társaság a biztositott idő előtti halála esetén is kifizeti azt a teljes és már előre megállapitott összeget, melyért az illető félnek szerencsésebb körülmények között még évek hosszu során át kellett volna dijfizetéseket teljesitenie. 

Megtörtént azonban igen gyakran, hogy a biztositott fél az évek folyama alatt rokkanttá vált és pedig baleset vagy betegség folytán, ennek következtében keresetképtelen lett és nem volt módjában a dijfizetést teljesiteni. Ilyként aztán a biztositást sem tarthatta fenn, a család tehát elvesztette azt az anyagi támaszt, a melyre oly nagyon rászorult és számitott is. 


Az ilyen bajoknak elejét veendő, elhatározta a Triesti általános biztositó társulat, (Assicurazioni Generali), hogy oly esetekben, melyekben a biztositott foglalkozása különösebb veszélylyel nem jár s melyekben oly vegyes biztositásról van szó, mennél a fél a biztositás megkötésekor 50 évesnél nem idősebb, a lejáratnál pedig 60 évesnél nem lesz idősebb, akár baleset, akár pedig betegség folytán támadt rokkantság esetén azt a kedvezményt nyujtja, hogy a biztositottat a dijfizetés kötelezettsége alól feloldja, a biztositást pedig ennek dacára a teljes összegre érvényben tartja. 

Épen lapunk mult havi számában soroltunk fel néhány rokkantsági esetet, melyek bizonyitják, mily szükséges volt ezen kedvezményt a felek érdekében bevezetni. Az esetek száma persze egyre növekszik és minthogy a társulat az emlitett kedvezményért, melyet a hol csak teheti, megad, a legtöbb esetben nem is kiván pótdijat, ez az ujitás a biztositó közönségnek nagy előnyére válik.