Városok és falvak

Munkapárti képviselőknek egy nagyobb számú küldöttsége kereste föl gróf Tisza István vezetésével gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnököt, a kit arra kért ez a deputáczió, hogy a kormány adjon kedvezéseket, támogatást és segítséget a városoknak.

Könnyítsen azokon a terheken, a melyeket nagy és számos közművelődési és más föladataik raknak a városok vállára. Mert ezek a terhek igen súlyosak, némely város egyszerűen képtelen a maga egyre gyarapodó föladatainak eleget tenni, akárhány szükséges és nélkülözhetetlen intézménye valósággal siralmas állapotba jutott az anyagi eszközök elégtelensége vagy hiánya miatt, már pedig az ilyen intézmények föntartására való pótadó akkora, hogy azt még magasabbra emelni teljes lehetetlenség. A polgárok összeroskadnának alatta. 

Ez megindult mozgalom jogos:
a városok helyzete valóban úgy alakult, hogy segíteni és támogatni kell őket. Ezt senki kétségbe nem is vonhatja. A modern élet és haladás temérdek, szinte fölsorolhatatlanul számos igénynyel lépett föl a magyar városokkal szemben. A városok föladatai mindenütt a világon erősen megszaporodtak, de sehol annyira, mint nálunk Magyarországon. A minek az a magyarázata, hogy külföldön a városi élet már régi és fejlett. Ott a városok berendezkedése már szinte évszázadok óta tart, a legszükségesebb munkákat már elvégezték korábbi nemzedékek, egész sereg intézményt és alkotást ott már készen kapott a jelen, legfölebb csak karban tartania, tataroznia, fejlesztenie és tökéletesítenie kellett. 

A mi városaink nincsenek ebben a szerencsés helyzetben.
Régi, módos városi polgárság a kedvezőtlen viszonyok között nem fejlődhetett, hiszen a háborús időkben folyton sarczolták őket. A mióta pedig a békés fejlődés korát éljük, ez az idő nem volt olyan hosszú és nem is olyan áldott, hogy a hosszú, sok évszázadok minden mulasztását pótolni és a mellett a haladás egyre szaporodó igényeit is kielégíteni tudná. Innen van a városi polgárság roppant megterheltetése és még a roppant áldozatok mellett is a városok nagy részének örökös, nehéz anyagi küzdelme. 


Kivánatos és jogos tehát, hogy az állam, a mit tehet a városok érdekében, megtegye.
De ez magában még nem is elegendő. Nemcsak városokban lakik az ország népe, hanem falvakban is és ha a városok berendezése, fölszerelése nem tökéletes, a falvaké bizony még hiányosabb. Pedig a falvak lakossága is fizeti az adót, az is viseli a közterheket, az is áldoz és húzza az igát.

A falvak lakosságának is vannak figyelembe nem vett érdekei és orvoslásra szoruló sérelmei.
Ezekre is gondolnia kell a kormánynak és az államnak, mikor polgárai során könnyíteni akar. Az az igazság, hogy mindenki, a ki részes a közterhek viselésében, részes legyen a jóban is, a mely áldozatainak gyümölcse.