A „Gazdasági Lapok” legutóbbi számában Bászel Elek érdekes czikkben felel meg arra a kérdésre: Befolyásolja-e a növények felfagyását a vetés mélysége?
Ha a vetések felfagyásának folyamatát figyelemmel kísérjük, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy a fagyok beálltával a talajban lévő víz térfogata a jéggé válás pillanatában egyötöddel kitágul, mely térnövekedés folytán a talaj legfelsőbb rétege felemelkedik, illetve ezen talajfelemelkedés által a vetés gyökerei vagy annak csak egy része elszakad és a midőn a földengedés folytán a talaj legfelsőbb rétege ismét összehúzódik, a gyökerek akkor a föld felületén maradnak.
Már most, ha ezen folyamat többször ismétlődik, a mi hótalan teleken, a midőn a nappalok enyhék és az éjjelek hidegek, igen gyakori tünet az ilyen teleken azután a növények, a mint az előbb is említettük, gyökérzetük egy részével és a megbokrosodási bütyökkel a talaj felületére kerülnek és vagy tönkre mennek, vagy ha meg is maradnak, nagyon elgyomosodnak.
A fentiekből kifolyólag könnyen belátható, hogy a növények a felfagyás veszélyének annál inkább ki vannak téve, minél gyengébb a gyökérzetük és minél kisebb a bokrosodásuk. Illetve a növények annál inkább képesek a fagy felhúzásának ellentállni, minél erőteljesebb a gyökérzetük, hiszen az magától értetődik, ha egyik-másik gyökér el is szakad, bőséges gyökérzetük folytán ezen hibát könynyen kiheverhetik.
Épen ezen oknál fogva a sekélyen vetett magvak sokkal kevésbé vannak kitéve a felfagyás veszedelmének, mint a mélyebben vetettek, mert a mint a tapasztalat mutatja a meggyökeresedés és ebből kifolyólag a megbokrosodás annál tökéletesebb és gyorsabb, minél sekélyebbre vettetnek a magvak, természetesen a sekély vetést mindenkor bizonyos határok között szabad csak értelmezni.
A mélyebben vetett magvakból fejlődő növények még azon okból is könnyebben pusztulnak el, mert fejlődésük első szakában csak azon gyökerekre vannak utalva, a melyek közvetlenül a magból fejlődnek; ha így pedig a földalatti szárrész elszakad, meg megbokrosodási bütyökből fejlődött néhány gyenge gyökérke nem képes eléggé táplálni a növényt.
Megjegyezzük azonban, hogy a sekély vetés se védi meg a növényeket teljesen a felfagyás veszedelmétől, és pedig annál kevésbbé, minél nedvesebb a talaj, mert az magától értetődik, hogy minél több vizet tartalmaz a talaj, annál nagyobb lesz annak legfelsőbb rétegében az elmondottak után a termés növekedése. Azt azonban a mint fentebb is kifejtettük, állíthatjuk, hogy a felfagyás veszedelme a sekély vetésnél mégis csak sokkal kisebb lesz, mint a mélynél.
A fentieken kívül nemcsak a felfagyás, hanem az elfagyás veszedelmének is inkább ki van téve a mélyre, mint a sekélyebbre vetett növény, annál az egyszerű oknál fogva, hogy a sekélyebb vetésnél a növények sokkal rövidebb idő alatt bokrosodnak meg és így a fagyok beállta alkalmával az idősebb levelek már megvédik a zsengébbeket az elfagyástól.
