Február 24-én öt munkás a Dunába veszett.
A pestmegyei tasi erdőben dolgoztak; favágással keresték kenyerüket, 24-én megkapták heti keresményüket s a pénzzel este családjukhoz igyekeztek a Duna tulsó partján levő Ráczalmás fejérmegyei községbe. Útközben azonban az a rozoga csónak, a melyen át akartak evezni a megáradt Dunán, fölborult s a csónakban ülő öt munkás segítség hiányában elmerült a Duna hullámaiban.
Tas község erdejében most végzik a fairtást.
A munkásokat nem csupán a környékbeli falvakból toborozták, hanem sokan a Duna tulsó partjáról is átmentek, hogy télvíz idején tisztességes keresethez jussanak. Ráczalmás fejérmegyei községből is többen dolgoztak a tasi erdőben, még olyanok is, a kik egyébként a halászattal foglalkoznak. Az egész hetet munkában töltik és szombaton este hazatérnek családjukhoz.
Az elmult szombaton is alkonyatkor fölvették a heti bérüket s hazafelé indultak.
Előbb azonban, szokás szerint, betértek a Duna partján levő csárdába, a hol áldomást ittak. Tíz óra felé járt már az idő, a mikor a munkások csoportjából kivált öt ember, névszerint Barna Mihály, Csepet András, Kukuska Lajos ráczalmási családos halászok, továbbá Szabó Mihály és Szabó János tasi legények, a kik a vasárnapot rokonaiknál Ráczalmáson akarták eltölteni. A parton csónak volt kikötve számukra. Az éjszaka viharos volt s a megduzzadt folyam árja hömpölyögve rohant lefelé. A parton állók közül többen figyelmeztették őket, hogy nem tanácsos ebben a viharos időben átkelni a dunán.
– Halászember nem fél a vihartól, – mondták – otthon várnak bennünket.
Azzal beleugráltak a toldott-foldott alkotmányba, eloldozták a tartó kötelet s erős evezőcsapásokkal nekivágtak a víznek. Alig lelt bele tíz percz, rémes segítségkiáltások verték föl az éjszaka csöndjét. A rozoga lélekvesztő, mely nem volt alkalmas öt ember befogadására, a folyam közepén egy erősebb hullámcsapástól fölborult s a benne ülő emberek a vízbe estek.
A parton állók sokáig hallották a jajveszékelést, a nélkül, hogy a szerencsétlenül járt embereknek segítségükre mehettek volna. Nem volt ugyanis a közelben csónak s a mire kerítettek egyet, akkorra már elnémultak a hangok. Mind az öt ember odaveszett a hullámokban. Még az éjszaka folyamán több csónakkal indultak a szerencsétlenek keresésére, de eredménytelenül.
Kora reggel aztán Ráczalmáson is híre ment a katasztrófának.
Szivettépő látvány volt a szerencsétlenül járt emberek hozzátartozóinak kétségbeesése. Az áldozatok közül négynek, Barna Mihálynak, Kukuska Lajosnak, Csepet Andrásnak és Szabó Jánosnak a holttestét még vasárnap kifogták a Dunából, Szabó Mihály holttestét azonban még nem találták meg. A hatóság megindította a vizsgálatot.
