A nagyságos Vázsonyi

Vázsonyi nagyságos urat hithü pretóriánusai császárrá kiáltották ki s az ujdonsült felség azóta igazán nem fér a bőrébe. Ez a kis hájas ügyvéd meghóditott először egy asztaltársaságot, majd egy apró kávéházat, később egy kártya-klubbot, rövidesen egy nagy kerületet, egy egész fővárost s mindez nem elég: most egy ország kell neki s még egy lovat sem akar cserébe adni érte.

A felséges ur nem fér a bőrébe: kisajátitotta Budapestet és szolgalmi jogot szerzett mindenki ellen, aki él és máskép merne élni, mintahogy Ő követeli. Egész Budapest az ő szekerét, pardon: frakkerét kell, hogy tolja; jaj, egyszer jaj azoknak, akik másképp, tehát őszintén, férfiasan és következetesen akarják azt, amit ő, pardon Ő felvett hirdetendő, de meg nem valósitandó elvei közé. Azoknak nincs helyük a székesfőváros területén, nincs gyülekezési szabadság, nincs sajtó, nincs klub, nincs levegő számukra, illetve nem szabad, hogy legyen, mert nagy Vilmos igy parancsolja.

S mindez miért?
Azért, hogy ő felsége tovább is bölcse, főrabbija, Mohamedje és pásztora legyen a fővárosi klikkfőnökök áldott nyájának, tovább is postillon d’amour lehessen a főváros és a belügyminisztérium között és továbbra is szerepelhessen mint demokrata főur, mint radikális mungó, municipalista népgyülölő és mint zsidó püspök, ebben a szerencsétlen országban, ahol egy jól jövedelmező ügyvédi irodán alapuló nagyképü tisztesség és zsidó viccekkel kérkedő hasbeszélés, országos hatalommá tehet egy irigy, féltékeny, hiu és kicsinyes fiskálist.

Az önérzetes és öntudatos radikális polgárság nevében reméljük és követeljük, hogy Budapest kormányozhatatlan kormányzója és fogadatlan prokátora végre megkapja a maga fizetését abban a várható férfias megnyilatkozásban, amely az őszi községi választásoknál elfogja söpörni ezt a szent és sérthetetlen demokratát, aki a virilizmus és a virilisták karján táncolja a kormány füttyszavára a panama-walcert.
( P.v. )